A mi kis családunk

Cica

2019. október 16. - gchg

Nehéz éjszaka volt a hétfői. Veronika felfázott, 5-10 percenként járt ki éjjel pisilni, és folyton panaszkodott, hogy viszket a puncija. Lehetetlen volt mellette aludni. Aztán éjjel kettő körül elkezdett ugatni Bögre, és nem hagyta abba. De az volt az érdekes, hogy nem az utcafronton ugatott, ahol rendszerint szokott, hanem hátul. Gyuri felkelt, kinézett, erre a kutya abbahagyta az ugatást. Visszament, a kutya megint rákezdte. Gyuri megnézte jobban, és egy pici cica kuporgott a pinceablakban. Bögre megehette volna (az idegen macskákat rendszeresen hajkurássza, űzi), de nem tette, csak szólt. 


Behoztuk. Nagyon ki volt hűlve, nem bírt ülni se, csak hevert kiterülve. Nagyon sovány volt, úgy értem, NAGYON, és rettenetesen bolhás. Ki tudja, mióta kószálhatott már, honnan jöhetett. Kapott melegvizes palackot, dobozt, takarót, lefetyelt egy pici tejet, és imádkoztunk, hogy megérje a reggelt. 


Megérte. Reggel még evett is: mohón, éhesen egy kis májkrémet. A gyerekeket ezúttal nem kellett nyaggatni: arra a hírre, hogy éjjel lett egy cicánk, azonnal felkeltek. Veronika járt a legjobban, ugyanis neki nem kellett oviba mennie: ovi helyett orvoshoz készültem vele, szóval arra számíthatott, hogy az egész napot a cicával töltheti. 


Így is lett. A reggeli bölcsis kör után gyorsan megjártuk az orvost (antibiotikum, sok folyadék, egy hét betegszabi), aztán felpakoltuk a macskát egy cipősdobozba, és irány a legközelebbi állatorvos. Az orvos lemérte (31 deka), megvizsgálta, ellátta. Kapott féregtelenítőt, antibiotikumot, étvágyjavítót, bolhairtó sprayt, hoztunk neki haza féregtelenítőt és alutasakos fincsi macskakaját is. Jó áras volt az ellátása: kedvezményesen is több, mint 8000 Ft-ba került. Idehaza aztán a cica az egész délelőttöt Veronika karjában töltötte békésen. 

 
Nekem a kedd a hosszú napom, este hat után értem haza, és egy gyors vacsi után azonnal nekiláttam Gyuri táskájának, hogy még aznap este be tudjam fejezni, és másnap már abba pakolhasson a régi szakadt helyett. (Nem éri meg boltban táskát venni, amikor iszonyú drága és semeddig se tart, konkrétan volt olyan bolti táskája Gyurinak, ami három nap alatt rommá foszlott, úgyhogy inkább varrok neki én.) Közben a gyerekek felváltva játszottak a macskával, majd hoztak neki egy zenélő babajátékot, és annak a zenéjével elaltatták. Mire én végeztem a táskavarrással és a macska után néztem, hogy kapjon végre alomtálcát is, ne az újságpapírra piszkítson, az már nem volt olyan jól, mint napközben: nem gubózott össze, mint egy egészséges macska, hanem kiterülve hevert a dobozban, és hideg volt megint. Kapott melegvizes palackot ismét, ezúttal kettőt, és egyenesen arra fektettem, polárba bebugyolálva. Kapott fecskendőből vizet is, szépen nyelte. Amikor elmentem a gyerekeket altatni, kézbe vettem még egyszer: felemelte a fejét, a szemembe nézett, és panaszosan nyávogott. 

 
Hajnal négykor már nem élt. 

 
Nem tudni, mitől pusztult el. Valószínűleg már napok óta kószált étlen-szomjan (Gyuri két éjszakával azelőtt is hallott már nyávogást), éjjel pedig 10 fok alá hűlt odakint a levegő. Az orvos 6-8 hetesre becsülte a korát: ilyen pici korban még összebújnak a tesók az anyjukkal, és osztoznak egymás testmelegén. Talán felfázott, hashártyagyulladást kapott, vagy egyszerűen csak az éhség és a kiszáradás végzett vele. 

 
Ma reggel a gyerekek arra a szomorú hírre ébredtek, hogy a cica nem élte túl az éjszakát, és apa már el is temette. Dávid, a nagyfiú elbújt, nem merte megmutatni a kivörösödött szemeit, elfordult, hogy ne lássa senki, de Ádám leplezetlenül zokogott. Sokáig öleltem őt és simogattam a hátát. Ma reggel nem volt veszekedés, se sürgetés, se nyafogás. Ma reggel sírás volt és gyász. Azzal vigasztaltuk a gyerekeket, hogy bár a cicát nem tudtuk meggyógyítani, az utolsó napját mégis úgy töltötte el, hogy nem fázott, melegben volt, simogatták, szerették, megtömhette a pocakját, és nem kellett egyedül lennie. Veronika könnyebben viseli, kicsit szomorkodott miatta, de napirendre tért a történtek fölött. Balázs pedig észre se vette, hogy már nincs cicánk, ő még nemigen érti, mit jelent a halál. 

 
Nem tudom, miért adta nekünk Isten ezt a cicát egy napra. Nem tudom, a gyerekek mit visznek magukkal ebből a napból. Ha a gyakorlati oldalát nézem: tiszta pénzkidobás. Több, mint 8000 Ft elment egy macskára, ami aztán mégis elpusztult. Sajnos sok ember él ma Magyarországon, akinek ez a 8000 Ft hatalmas pénz. 10 napi gyes. Kétharmad családi pótlék. Sok helyen a hónap utolsó hetének teljes kosztköltsége. Utalhattuk volna egy beteg gyereknek. Mi meg elköltöttük egy beteg macskára. Az érem másik oldala azonban az, hogy segítettünk egy védtelen, szenvedő lénynek. Úgy segítettünk, hogy ebből nekünk semmi hasznunk nem származott. Segítettünk, mert ez volt a helyes cselekedet. Remélem, a mi gyerekeinknek mindig ez lesz a normális. 

 
 Ádám sírva kérdezte, hogy ugye lehet még cicánk. Tavasszal talán. Amikor nincs kint hideg. 

Szegény cica, olyan kevés időt töltött velünk, ráadásul olyan sűrű, elfoglalt napon, hogy még egy fénykép se készült róla. :(

 

cica.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mikiscsaladunk.blog.hu/api/trackback/id/tr9415225514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.