Ádám

2019. október 21. - gchg

Egy átlagos hétköznap

16:30

- Anya! - Odaszalad elém, átölel.

- Szia, kisfiam! Milyen napod volt?

- Hát, piros karika-piros karika. De nem tudom, miért. Mire visszajöttem zongoraóráról, már le volt húzva a gombom. (Ezen értékelik az egész napos magatartást és szorgalmat.)

- Mi az, hogy nem tudod? Márti néni biztosan mondta. De ha nem, akkor meg kell kérdezni tőle. Házi feladat van? Az üzenőd nálad van? Megvan a tíz szós füzeted? És az olvasás-füzeted?

- Van egy kis házi. Itt van az üzenőm.

- Hadd lássam. Keresd elő, hogy tényleg itt van-e. És az olvasás?

- A fenébe, azt nem találom.

- Akkor menj be, és keresd meg a padban.

16:35

- Nem lehet bemenni, korrepetálás van.

- Akkor is menj be, kérj elnézést, és hozd ki a padodból mindent, ami benne van. Nézd meg a szomszédod padjában is. Meg előtte-utána. Mondd, hogy én mondtam. Siess!

16:55

- Anya, nem találom sehol!

- (Hogy az a... de jólesne most egy káromkodás. De nem szoktam.) Majd megnézzük otthon, gyere, induljunk haza. Fáradt vagyok. Mi ez itt a hajadban? Mitől ragad? Odahaza hajmosás is lesz.

- Anya, gyere, mutatok valamit.

- Mit?

- Majd meglátod. Erre gyere. - Elindul hátul a kerítés mentén.

- De erre hosszabb.

- Nem baj, erre gyere. - Megáll. - Ezt nézd.

- Igen? - Azt hiszem, a szomszédos épületet kell nézni, aminek belátni az ablakán. A könyvtár az.

Áhítatosan felnéz egy hatalmas, kb. 10 m magas, idős fára. - Ez egy tiszafa. - Tényleg az. - A piros bogyóiról ismertem fel.

Nekünk is van otthon ilyen a kertkapu mellett, de az csak egy kb két méteres fácska. Elsőre nem is hasonlít erre a hatalmas famatuzsálemre, csak ha közelebbről megnézzük a leveleit meg a bogyóit. Másnak fel se tűnik, hogy ez nem egy fenyőfa például. Pár nappal ezelőttig azt se tudtam, mi ez a növény, de aztán utánanéztem, mi nő a kertünkben. Elmeséltem neki, hogy nagyon hosszú életű, akár több ezer évet is megérhet, dugványozással lehet szaporítani, és minden része mérgező. És ő felismerte ezt az iskola kertjében. 8 évesen.

17:10

- Ádám, láss neki a házinak.

- De éhes vagyok!!! Anya, hogy kell tejberizst csinálni?

- Úgy, mint a tejbegrízt, csak épp 20 percig kell kavargatni. De nézz csak, van egy doboz bolti tejberizs a hűtőben.

- De az nem jó.

- Miért?

- Mert van rajta meggyszósz. Azt nem szeretem. Inkább főzök tejbegrízt.

- !!!! (Mindjárt ordítok.) De az sokáig tart, és el kell pakolni utána. Meg beáztatni az edényt. Ugye nem felejted el?

- Persze, hogy nem! Beáztatom.

- Én is kéjek!

- Jó, főzök neked is, Balázs.

17:40

Majdnem hanyattesek, amikor a papucsom megcsúszik a padlón

- Ádám! Mi ez itt? Gríz? - Kristálycukor.

- Feltakarítom, anya, összeszedem!

- És ez itt mi? Kint hagytad a grízes zacskót. Meg a cukrosat is. A cukrosban benne van a kanál, annak hol a helye? Az asztalon meg ott van a tányér, azt nem kellene beáztatni? Ideje házi feladatot csinálni végre. Mennyi van?

- Csak egy kis olvasás, meg tíz szó. Anya, hol van ragasztó? Nem találom.

- Most a házi feladatodat kell megcsinálni, szedd elő, láss neki.

- De anya!!!!

18:05

- Anya, nézd csak! - Egy körteleves tetrapack dobozt mutat, amin ablakot vágott, és arra alufóliát ragasztott. - Hangszer! - És belefúj. Borzasztó hangja van, és nagyon hangos. - Hogy tetszik?

- Érdekes.

- De nem működik! Miért nem működik?

- Mert nem tudtál légmentesen ragasztani.

- Apa, hol van a másik körteleves doboz?

- Összegyűrtem, kidobtam, amikor kivittem a szemetet.

- Ááááá! Brühühü! Nekem KELLETT az a doboz!

- Nagyon sajnálom, kisfiam, de nem mondtad, hogy neked kell az a doboz. És a házi feladattal hol tartasz?

- De én most ragasztani akarok!

- Én meg azt mondom neked, hogy láss neki a házi feladatnak, de gyorsan. Első a kötelesség. Ezt most elveszem, majd ha megírtad a házidat, visszakapod. És még hajat is kell mosnod ma este.

18:10

- Anya, nézd? Megvan az olvasás-füzetem! Itt van a szekrényben. - Én meg aláírom neki a feketepontot, amit azért kapott, mert aznap nem volt olvasás-füzete.

18:15

- Anya, szép? És mutat két szót leírva az olvasás-füzetében.

- Igen, kisfiam.

18:20
- Anya, ez is szép? (újabb két szó)

- Igen, kisfiam.

18:25

- Anya, nézd, ez is szép? (Újabb két szó.)

- Igen, szép, örülök, hogy most már ilyen szépen írsz. Még mindig az írás a kedvenc órád?

- Igen. Anya, mutatsz nekem videót a maghasadásról? (Igen, arról.) Megígérted! Anya, mi történik, ha összeütközik két atom?

- Nem tudom, fiam, majd utánanézek. De előbb a házi feladat.

18:40

- Balázs, hagyd abba a zajongást, így nem lehet írni!

- Ádám, ez egy étkezőasztal. Van ebben a házban 3 íróasztal, ahol lehet tanulni. Fogd a cuccodat, menj oda és ott írd meg a házidat.

19:10

- Anya, hol van a körteleves doboz, amit elvettél?

- Előbb még bepakolunk a táskádba holnapra.

- De anya!

- Irány-surány!

19:20

- Anya, most már tényleg kérem azt a körteleves dobozt.

- Én pedig megnézem, hogyan pakoltál be.

- De anya!

- Ádám! Gyere, hozd ide a táskádat. Pakoljunk ki mindent. Legyünk szisztematikusak.

- Az mi?

- Haladjunk pontról pontra, lépésről lépésre, és nézzünk végig mindent. Nézzük az órarendet. Holnap nem is lesz ének! Akkor ezt miért tetted be? Olvasás, matek. A kulacsodat tedd ki a konyhapultra. Hol az uzsis dobozod?

- A táskában.

- Itt nincs.

- De hát én betettem!

- Akkor sincs. És ez már a pótdoboz, mert tegnap sem hoztad haza az uzsis dobozod. (Az agyamba felvésem, hogy másnap délután, amikor elhozom őket az iskolából, keresni kell rajta KÉT uzsis dobozt.) Hol az üzenőd? Aláírom. Most szedjük össze a könyveket. Aztán a hozzájuk tartozó füzeteket. Az ellenőrzőt is. Itt az üzenőd. Most már mehetsz fürödni. Szólj, ha vizes a hajad, megyek és megmosom samponnal.

20:30

- Ádám, te nem szóltál!

- Megmostam a hajam.

- Mivel, samponnal?

- Nem, csak vízzel.

- Még mindig ragad... De már nem megyünk vissza a kádba. Majd kifésülöm.

- Áááá! Anya, ez fáj, ne fésüld, hagyd abba!

- Mondtam, hogy valami bele van ragadva a hajadba. Vízzel nem jön ki, csak samponnal. Meg most fésűvel.

- Sok van még?

- Itt is van... Ez az utolsó. Na még egy legutolsó. Pizsama, fogmosás!

- Anya, nézd? Most csináltam. Ki is vágtam papírból. Hogy tetszik? Kiragaszthatom az ajtóra?

- Pizsama, fogmosás!

- De én még éhes vagyok!!!

- !!!!!!!!! (Hogy az a...)

Ez a gyerek olyan, mint a higany. Aki tört már el régi higanyos hőmérőt, az tudja, miről beszélek. Hiába próbálod, sehogy se lehet megfogni.