Pár hete írtam, hogy ahhoz képest, ami akkor volt, egy nagycsaládos háztartás vezetése maga lenne a szanatórium, és hogy nem vágyom másra, csak egy szimpla hétköznapra. Nos, leírom, milyen is egy hétköznap nálunk.
0:40 Arra ébredek, hogy Veronika sír az ágyában. Azt gondoltam, hogy biztosan rosszat álmodott. Odamegyek, hogy megvigasztaljam. De nem rossz álom volt, hanem a hasát fájlalja, aztán minden átmenet nélkül, sugárban telibe hányja a vadiúj, extrameleg paplanát. Mentem a menthetőt, hogy legalább a matrac meg a fal megússza. Utána hasmenéssel küszködik, én meg kihámozom a paplant a huzatból, aztán a huzatot a vacsorára betermelt nagy adag rántott sajtból. Nagy nehezen újra ágyba kerülünk. Egy ideig faggatom a gyereket, hogy hol fáj a hasa, nem oldalt-e, meg nyomogatom, de semmi jele vakbélgyulladásnak, sima gyomorrontásnak tűnik. Mindegy, holnap akkor se lesz neki iskola. Veronika viszonylag hamar elalszik, de én még sokáig ébren vergődöm. Tartok tőle, hogy a betegség hanem fertőző lehet, és még az éjszaka folyamán Ádám és Balázs is telehányja az ágyát, ezért aztán éberen alszom, mint a nyúl, fülelek, nem merek igazán visszaaludni,. Balázs különösen érzékenyen érintene, mert fölöttem alszik az emeletes ágyon. Lemegyek a konyhába, és mindenkinek hozok hányós tálat, de nem sokat alszom ezen az éjszakán.
6:20 rezeg a telefonom, ideje felkelni, elkészíteni a fiúkat a reggel hét órai induláshoz. Tízórait csomagolok, Ádámnak ruhát készítek, gyógyszert szedek össze, közben ötpercenként ránézek a fiúkra, hogy állnak, nem aludt-e vissza Ádám, felöltözött-e, kikelt-e az ágyból. Ma nincs kötekedő hangulatban, viszonylag könnyedén összekészül időben. Az úszáscuccát azért itt hagyja a házban, úgy kell visszahívni és a kezébe nyomni. A lelkére kötöm, hogy ha ezt is elhagyja, mint az előző két szett úszáscuccot, nem csak az árát vasalom be rajta, hanem a hétvégére a képrnyőidejét is elveszíti. Hátha így fontosabb lesz számára, hogy vigyázzon a holmijára.
7:30 Veronika hányása, hasmenése nem ismétlődik, de ma akkor se mehet iskolába. Itthon hagyom az ágyban, hogy összeszedje magát, a mai nap betegszabadság lesz. Megírom az osztályfőnökének, hogy mi a helyzet. Csak Balázst kell így elvinnem oviba, meg Zsófit korai fejlesztésre. Mivel Gyuri munkahelye is útba esik, őt is elviszem, legalább addig is együtt lehetünk és beszélgethetünk. Gyuri megemlíti, hogy ma este későn jön haza, mert a munkahelye valami vacsorát szervez. Szuper. Öt gyerekkel egész nap egyedül, plusz fodrász és főzés... szép, feszített menet lesz. A múlt heti gigadugó nem ismétlődött meg, így időben odaérek a korai fejlesztésre 8:40-re. Utána még el kell mennem kabátot vásárolni Zsófinak (overálnadrágot találtam az idősebb tesókról maradt cuccok között, de a lányos télikabátokat mind elosztogattam, amikor még meg akartunk állni négy gyereknél), aztán meg egy kisebb bevásárlást kell megejtenem a Lidl-ben, mert elfogyott ez-az, meg a hétvégi ebédet is meg akarom főzni még péntek este, mert szombaton nem lesz rá idő, dolgozni akarunk Gyurival az udvaron, helyet csinálni a tűzifának. A padlásszigetelés, a tetőablakok kicserélése és az új kályhába való esténkénti befűtés megtette a hatását, a gázfogyasztásunk jelentősen mérséklődött, jelenleg nem kell attól tartanunk, hogy kifutunk a támogatott árú gázkeretből. De a tavaly kivágott szilvafa rohamosan fogy így, hogy már nem csak szalonnát sütünk meg gulyást főzünk rajta alkalmanként, hanem melegedünk is mellette minden este. Venni kellene rendes tűzifát, de nincs hová rakni. Meg kell csinálni a helyét, azaz alaposan rendet kell rakni és szelektálni kell a terasz alatt. Ez egész napos munka, nem lesz mellette időm se főzni, se gyerekezni. Anyósomat meghívtuk, hogy vigyázzon a gyerekekre, az ebédet pedig megfőzöm előre még péntek este, ez a terv. Olyan ebéd kell, amit elég lesz csak melegíteni. Húsleves, meg főzelék, valamilyen feltéttel.
12:00 Hazaérek a bevásárlásból - arra, hogy nincs víz. Kimegyek a szivattyúhoz, hozok be két vödör vizet a ciszternából, hogy a vécét le tudjuk öblíteni a kézmosást pedig egy palack ásványvízzel intézem. Ugyanis ebédet is kell főznöm hármunk számára, és az nem megy kézmosás nélkül. Ebéd után még felhívom a vízműveket, hogy bejelentsem a vízhiányt. Az egyik szomszédos utcában hatalmas csőtörés van, tájékoztat az ügyfélszolgálatos, de annak nem kellene érintenie a mi utcánkat. Pedig mégis érinti. Még a fodrászt is felhívom, hogy fél óra alatt meg tudja-e nyírni Dávidot, ugyanis négyre foglaltam nála időpontot, de fél öttől zongoraórája van.
13:00 Megettük az ebédet, altatom Zsófit. Délután háromra oda kell érnem a suliba a fiúkért, ahhoz el kell indulnom húsz perccel korábban. Bő másfél órája maradt Zsófinak, hogy kialudja magát. Van egy régi dakota közmondás: egyél, amikor a baba eszik, aludj, amikor a baba alszik, vasalj, amikor a baba vasal. Én 12 és fél éve ehhez tartom magamat. A déli altatás számomra a nap fémpontya (jóvanna, fénypontja, tudok én helyesen írni, csak lárpurlár), mert akkor én is alhatok egy jót. Oviban még utáltam a déli alvást. Azóta megszerettem.
14:45 elindulok a suliba a fiúkért, tíz perccel a tervezettnél később. Ugyanis nem találtam meg Dávid zongorakottáját, pedig zongoraóra előtt már nem lesz idő hazajönni, mert közben fodrászhoz is megyünk... De indulnom kell, időre megyek. Én hozom haza a két nagyobbik fiút, Dávid barátját, meg egy ikerpárt is. Kész iskolabusz. Zsófit itthon hagyom Veronikával, hadd aludjon még. Hazafelé előbb az ikreket teszem ki a házuknál, aztán Dávid barátját, aztán mégis marad elég idő hazaugrani a zongorakottáért.
15:45 Hegyedórával korábban megérkezünk a fodrászhoz, de szerencsére már elment az előző vendég, azonnal hozzá tud látni Dávid hajához. Én meg a Philips hajvágógépem már nem elég neki, frizurát akar. Ollóval is tudok kicsit hajat vágni (hogy az ember nyomás alatt mit meg nem tanul az évek folyamán), de inkább a fodrász. Úgyhogy az előző hajvágáskor bejelentettem egy férfi fodrászhoz, életében először. Ott kiderült, hogy amit elképzelt magának, annak neve is van: angol klasszikus. Most meg már Ádám is olyat akar magának. Hát legyen. Szerencsére van honlapjuk, azon pedig fut egy időpontfoglaló alkalmazás, így nem kell telefonálnom, amit úúúútálok. Két fiatal srác dolgozik a szalonban, az egyik fél óra alatt végez Dáviddal, aki végre elégedett, és időben át tud ballagni a zeneiskolába. Amíg a fodrász Ádámot nyírja, elugrom az oviba Balázsért. Az ovi ugyan ötig van nyitva, de péntek délután van, és nem akarom annyira kiszámolni, hogy pont zárórára érjek oda, és Balázs legyen a legutolsó gyerek. Mire visszaérek, már Ádám is majdnem készen van. nagyon boldog, tetszik neki az új frizurája.
17:00 Hazaérünk a fodrásztól. Zsófi már ébren van. Még épp van annyi időm, hogy feltegyem főni a húslevest, aztán bekapjak egy kis uzsonnát, mielőtt elindulok Dávidért a zeneiskolába. Fél hatkor végez. Mire visszaérek, kifut a leves. A második fogás lencsefőzelék lesz vagdalttal. Még sosem csináltam vagdaltat, őzgerincformám sincsen, de holnap nem akarok fasírtsütéssel bíbelődni. A pincében nagy nehezen találok egy hosszúkás fém formát, de aztán inkább mégis szilikon kuglófformában sütöm.
17:50 Miután Dávidot hazahoztam, még tornázom egy kicsit, a fogyókúrám részeként. Jelenleg 70 kilónál tartok, kb félúton vagyok az álomsúlyom, 56 kg felé. Napi 1350 kalória a napi keretem. Amennyit tornázok, annyival többet ehetek. Napi félóra tornával megehetek 1600-at is, mégis fogyni fogok. Megnézek egy ST: Enterprise részt, közben cardiózom, 45 perc=351 kalória égetés. Utána folytatom a főzést, még meg kell főzni a levestésztát, és elkészíteni a lencsefőzeléket, meg a vagdaltat. Hogy mindehhez legyen hely, kipakolom a mosogatógépet, aztán meg be. Zsófi is "segít", szanaszét dobálja a mágnesbetűket a hűtőről, aztán a szelektíven gyűjtögetett kupakokkal folytatja. Nyolckor telefonál Gyuri, hogy eljött a buliból, de nincs busz, csak villamos, az meg nem jön fel a hegyre. le tudok-e menni érte a végállomásra autóval, 20:40-re ér oda. Persze, lemegyek, addig felteszem a lencsét főni, csak kis fokozaton, nehogy ez is kifusson, amíg odavagyok. Lassan elkészül a leves, eszünk is egy-egy tányérral vacsora gyanánt.
22:26 A kicsit elvitte Gyuri aludni, a nagyok visszavonultak a szobáikba, és egyelőre nem is ölik egymást, csönd van. Leülök, hogy leírjam ezt a mai napot... Ma még meg se álltam (a déli altatást kivéve), és még sincs semmi látszatja. Nem tettem be mosást, nem tettem rendet sehol, nem takarítottam semmit, és holnap se fogok, mert mással leszünk elfoglalva. Nagyon elfáradtam. Megyek, lefekszem aludni.
Utószó: szombaton sötétedésig dolgoztunk Gyurival, csak ebédelni álltunk meg egy félórára. Nagyon sokra haladtunk. Kiszelektáltuk a két terasz alól az összes lomot, kiöntöttük az uv sugárzástól szétmállott homokzsákokból a homokot, A raklapból épített tárolóládát felállítottuk, így polc lett belőle. Kirámoltuk és méret meg száradás foka szerint szortíroztuk az összes fát, így lett három láda gyújtósunk, két polcnyi vékony száraz szilva- és cseresznyefánk, egy polcnyi még száradnivaló bokor, meg egy csomó száraz tűzifa. A nappali terasz alatt jobbra felhalmoztuk az összes fánkat, az elég lesz kb még idén. A bal oldalt pedig üresen hagytuk, oda vehetünk még több tűzifát, hogy kihúzzuk tavaszig.
Megállapítottuk Gyurival, hogy nagyon jó csapat vagyunk. Jó volt vele együtt dolgozni, hatékony és élvezetes. A végeredmény pedig igazán jól sikerült, szép rendezett lett. Dopaminlöket a javából.
