5:30 csörög az ébresztő. Először nem értem, miért ilyen korán, aztán rájövök: ma hétfő reggel van, Dávid a nulladik órában úszik. 6:20-kor el kell indulnunk, különben belecsúszunk a reggeli dugóba a belvárosban, és Dávid nem ér oda időben. Én meg nem érek vissza a második körre, a többi gyerekért. Dávidnak tízórait kell csomagolnom. És még fejni is kell. Ezúttal sajnos kézzel, mert tegnap bedöglött a harmadik (!) elektromos mellszívó is. Én ezt nem értem. 11 éve vettem egy Avent elektromos mellszívót, az kiszolgált három gyereket, most meg Zsófi első egy éve alatt tönkrement két Avent Comfort és egy Medela Swing... Régen minden jobb volt. 

7:02 Sikerült időben elindulni, elkerülni a dugót, és időben visszaérni. Még reggelizni is sikerül. Gyuri már ébredezik, Zsófi még mélyen alszik, Úgy döntök, hogy úgy is hagyom, hadd aludjon. A többieket ébresztem, keltem, pakolom az ovis zsákot, öltöztetem Balázst, aki reggel, álmosan nagyon nyűgös is tud lenni, érteni kell a nyelvén, hogy vidáman induljon az oviba. Visszafutok az ovis zsákért, már az ajtót zárnám, amikor kiabálva jönnek a gyerekek, és hozzák a kiscicákat. Az autónk alól halászták ki őket. Áttrappolunk velük a házon a hátsó teraszig, bezárjuk őket a boxukba, nehogy 1) elüssük őket az autóval 2) utánunk jöjjenek és megint eltévedjenek, mint a múlt héten. Péntek reggel a kiscicáink elindultak Dávid után az iskolába. Egészen a keresztútig mentek, ahol Dávid barátjának az apja felvette őt autóval. Mikor utánuk mentem, én már nem találtam őket ott. Egy nap kódorgás után, szombat reggel Gombóc úgy került haza, hogy nem terhelte a bal első lábát. Halász Judit-koncert helyett irány az állatorvos: a röntgen kimutatja, hogy kificamodott szegénynek a bal mellső könyöke. Szombati ügyeleti díj+röntgen díja+fájdalomcsillapító=21 ezer Ft. És ez még csak a diagnózis. Ők megműteni nem tudják, máshová irányítanak, annak még utána kell járni, hogy hol fogadják és az mennyibe fog nekünk kerülni - a kötelező biztosítás, a Casco és Zsófi keresztelőjének hónapjában. Abban egyezünk meg a családdal, hogy szó szerint kiböjtöljük a műtét árát: ebben a hónapban nincs gyorsétterem, se pizzarendelés, se fánk a Lidl-ből, se Túró Rudi, se fagyi, se süti, se csoki, se csipsz, se kóla. Szerintem költünk egy hónapban annyit ezekre a luxuscikkekre, hogy kifutja belőle egy százezres műtét. Gyuri 7:25-kor elindul a buszhoz.

7:30 Ordítás nélkül, időben indulunk az iskolába, óvodába. A nagyokkal nem merészkedem az iskola közvetlen közelébe, hanem egy sarokkal korábban teszem ki őket, aztán átkísérem őket az iskolaoldali járdára, onnantól már eltalálnak egyedül. Még így is óvatosnak kell lennem a rengeteg szabálytalanul (kanyarban, hídon, parkolni tilos tábla után, vagy ami a legszebb: menetirány szerinti bal oldalon, hogy ne is lássa a parkolni tilos táblát) parkoló miatt, pedig húsz méterrel odébb rengeteg üres helyen parkolhatnának szabályosan is, de az nekik már túl messze van. Balázst pedig beadom az oviba. Valakinek a pólója belekeveredett a zsákjába, azt reggel fotóztam, feltöltöttem az ovis csoportba, hogy meglegyen a gazdája. A múlt héten Balázs két nadrágja keveredett ugyanígy valaki más zsákjába. Oda kell figyelni. 

7:48 Hazaérek a reggeli körből. Zsófi még mindig mélyen alszik, benyitottam hozzá, aztán felhívtam az apját, hogy megnyugodjon: jól döntöttünk, amikor nem háborgattuk őt reggel. Már több, mint két órája talpon vagyok, a reggeli logisztikai kör másfél órát és 28 km-nyi vezetést jelentett. Most pedig vár rám a nap. Mosogatás, mosás, rendrakás mindenki után, ruhahajtogatás, a felhamozódott rendetlenség ledolgozása, tornáznom is kellene, hogy az összevarrt hasizmom megerősödjön, a héten iskolai papírgyűjtés, arra az újságokat rendezni, összekötözni, ebédre rittyentenem kell valamit, egyelőre fogalmam sincs, hogy mit, aztán fejés, altatás, és fél négykor indul a délutáni kör. Mindeközben két állatkórházzal kell kommunikálnom, a levelezésemet intéznem, Zsófit tornáztatni, meg a macskáknak enni adni...

9:05 felhívtam a közelebbi (30-40 perc autóval), olcsóbbik rendelőt. A műtétet végző állatorvos sajnos egész héten továbbképzésen van, a helyettese nem vállal ilyen bonyolult műtétet. De hátha helyre lehet tenni műtét nélkül is. Éhgyomorra menjen a cica, fél öt előtt érjünk oda, de a legjobb 11 és délután kettő között, olyankor vannak a legkevesebben. Hát jó. Bezártam a beteg macskát a boxba, a másik hadd egyen nyugodtan. 

14:00 most értem haza az állatorvostól. Tizenegykor ettem gyorsan rántott sajtot sült krumplival, aztán megetettem Zsófit, bepakoltam őt, a macskát, a babakocsit és két szatyor cuccot (egyiket a macskának, a másikat Zsófinak) az autóba, majd pontban délben nekiindultunk. A helyszínen Zsófi miatt VIP ellátásban részesültünk: azonnal jött valaki, aki átvette a macskát, bevitte a rendelőbe, és folyamatosan tájékoztatott. A macskának valószínűleg beakadt a lába valahová, és miközben megpróbálta kiszabadítani, szabályszerűen kirántotta a két mellső csontot az ízületből, és elszakadtak az ízületet tartó szalagok is. A leírás reális lehet, a megtalálók egy fán látták a két macskát, onnan szedték le  az egyiket. A másik akkor már sántított. Az egyszerűbb megoldás, ha bódításban gyorsan helyreteszik a ficamot, kötéssel rögzítik a könyökízületet, aztán reménykedünk, hogy az elkövetkező két-három hétben nem ugrik ki megint. Ha nem, akkor sínen vagyunk, és ez csak 10-15 ezer Ft. Ha kiugrik, akkor altatásos, feltáró műtét kell, és szegecsekkel kell rögzíteni a csontokat, ami 60-70 ezer Ft+az utazási költség a legközelebbi nagyváros állatkórházába. Az első változatot választottam. Az orvos szerint egy-másfél óra, meg tudom-e várni a gyerekkel? Hát persze, mindenre felkészültem. Épp akkor toltak ki a műtőből egy böhöm nagy kutyát, és próbálták beemelni az ott álló autóba. Én meg közben telefonon próbáltam átszervezni a délutánomat, levelet írtam, naptárt nézegettem, amikor jött az orvos, hogy már készen is vannak, a böhöm nagy kutya után gyorsan megcsinálták Gombóc lábát is. 12.500 Ft volt gyógyszerrel együtt. Reméljük, hogy beválik. Imádkozni fogunk a gyerekekkel együtt. Valamit ki kell találni, hogy a macska megüljön a fenekén az elkövetkező három hétben. Az biztos, hogy a reggeli indulásnál mindkettőt bezárom a boxba, nehogy még egyszer utánunk jöjjenek és megint eltévedjenek. Miután kipakoltam Zsófit, a babakocsit, a macskát és a két szatyor cuccot, most gyorsan fejek, eszek valamit, röviden altatom Zsófit, aztán már mennem is kell a délutáni körre. Ma délben 30 km-t vezettem, 2x40 percet. 

16:55 Már majdnem befejeztem a második kört. Fél négykor hazaért Ádám a suliból, gyalog. Én is felkerekedtem, és Zsófival együtt elmentem Dávidért a gimibe, a város másik végébe. Ő beszállt 15:55-kor. Robogtunk tovább Balázsért az oviba, onnan át Veronikáért az általánosba. Ott sorba álltam vagy negyedórát a gyerekért, mert a portás bácsi jó érzékkel azt a rendkívül hatékony módszert alkalmazta, hogy egyenként ment ki a hátsó udvarra a gyerekekért, nem várt be vagy három-négy nevet, hogy egyszerre hívja ki őket a szülőkhöz. Már majdnem lekéstük a szolfézsórát. Veronikát kitettem a zeneiskola előtt háromnegyed öt előtt egy perccel, és robogtunk haza. Megint vezettem 30 km-t az elmúlt másfél óra alatt. És még nincs vége. 

17:45 Még félóra logisztikával és öt kilométerrel később végre végeztem, hazahoztam Veronikát is a zeneiskolából. A mai napi végeredmény: reggel másfél óra vezetés, 28 km, délután két és fél óra vezetés, 35 km. Plusz a bónusz macskás kör délben, ami 80 perc vezetés és 30 km volt. Az az érzésem, hogy lassan elmehetnék hivatásos sofőrnek. Lehet, hogy többet is keresnék, mint középiskolai tanárként...

Alapos közvélemény-kutatás után felütöttem 22 tojást, gépi habverővel felvertem, aztán Gyurira bíztam, hogy süssön belőle rántottát, annak ő a mestere. Ebből már Zsófi is kapni fog, korábban már teszteltük, nem allergiás a tojásra, és ízlett is neki. Gyuri matekházit csinál Ádámmal, valószínűség-számítás alsós szinten (hány négyjegyű számot lehet alkotni négy különböző számjegyből), egész jól el tudta magyarázni, Ádám meg élvezte a közös munkát. Közben Veronikával és Balázzsal megfestjük a fát, amit megígértem mára, tegnap készítettük el a hátteret, holnap meg a virágokat festjük meg rá. (Ne felejtsek el temperát venni másnap, mert igencsak megfogyatkozott a készlet. Ha már ott vagyok, kottafüzet is kell. Meg Ádámnak tartalék füzeteket.)  Utána hajvágás lesz, majd sorozatban zuhanyozás. 

21:00 Az elmélet az volt, hogy mindenki alsónadrágra vetkőzik, odajárul elém a konyhába, én meg gyorsan levágom a hajukat a hajvágógéppel, aztán ollóval körbenyírom a fülüket és a tarkójukat, majd nullás géppel letolom a nyakukról a szőrt, és mehet mindenki zuhanyozni. Hát az elméletem csúfosan megbukott, ugyanis nem járultak elém, hanem úgy kellett egyenként összevadászni őket. Gyurival egyszerű volt a helyzet, őt tette, amit kértem tőle, és vele viszonylag gyorsan végeztem is. Balázs (4,5 éves) azonban még nem tud egyedül zuhanyozni, őt hajvágás után én zuhanyoztattam le. Veronikának (8 éves) nem kellett vágni, ő már korábban elintézte magának. Vagy két hete egy este sírva jött oda hozzám, hogy a haja beleakadt Balázs autójának kerekébe. Ő meg levágta.  Mármint a haját. Hajigazítás este fél tízkor, meg a vörösre sírt szemű gyerek vígasztalása, hogy ugyan később lesz derékig érő haja, mint várta, de legalább most nem kell olyan rövidre vágni, mint három éve, amikor zavarta a fufruja, és egy (!) centisre vágta.... Egy héttel azelőtt, hogy koszorúslány leend volt (van ilyen igeidő még a magyarban egyáltalán?)  a keresztanyja esküvőjén. Szóval ő most csak zuhanyozott. Dávid (12 éves) nem akart rövid hajat, őt előbb elküldtem hajat mosni - szokás szerint nem siette el a dolgokat, elég komótosan szokott zuhanyozni -, csak aztán nyírtam körbe a fejét ollóval. Ádám (10 éves) ugyanezt akarta; aztán amikor már ott ült - félórás törölközés után - meggondolta magát, és mégis rövid hajat kért. Minek következtében mehetett még egyszer zuhanyozni. Zsófit is lefürdettük, de a babakád alja meg van repedve és eresztett, úgyhogy a fürdőszoba vízben úszott a végére, fel kellett mosni a fürdőt. Este kilencre (!) jutottam oda, hogy én is lezuhanyozzam, aztán még jött a fejés, és a mosogatógép-bepakolás. Pedig minden esély megvolt arra, hogy ma este korán ágyba kerüljünk, és sok mesét olvassak nekik lefekvés előtt. 

05:55 reggel arra ébredtem, hogy a nap vezető híre az, hogy 7 óra hosszat nem volt elérhető sem a facebook, sem a messenger, sem az instagram, sem a whatsapp, és emiatt Mark Zuckerberg 7 milliárd dollárt veszített a vagyonából. Vajon mihez kezdtünk ez idő alatt, hogy bírtuk ki fészbúk nélkül ilyen sokáig, ez volt a kérdés szinte minden híroldalon ma reggel. Hát nekem fel se tűnt, hogy nincs Facebook, abszolút nem hiányzott az éjjel, én elvoltam Zsófival. Szegény gyereket az apja próbálta volna altatni este kilenctől egy üveg anyatejjel. Nem aludt el, viszont tízkor az egészet kihányta. Meg még a tojást is. Ez nem bukás volt, hanem masszív hányás, erőteljes hányásszaggal. Szóval este tízkor lepedőcsere a franciaágyon, Zsófinak eresztettünk vizet és lefürdettük őt is még egyszer, ezúttal már a zuhanyozóba téve a kiskádat, aztán tettem a gyerek alá egy polár plédet, hogy egy esetleges újabb balesetnél csak azt kelljen cserélni, ne az egész ágyneműt. Úgy döntöttem, hogy erre az éjszakára cserélünk: én leszek Zsófival, és Gyuri alszik a gyerekekkel a nagy gyerekszobában. Jó döntés volt. Zsófi öklendezett még párszor, elég kellemetlen lehetett neki, mert sírva panaszkodott miatta. Utána elutasította a cumisüveget és szó szerint álomba forgolódta magát. Ezt éjfélig még eljátszotta kétszer. Hajnali háromkor végre elfogadta az üveget, megette, bealudt. Reggel hatkor hívtam az apját telefonon, hogy jöjjön le Zsófihoz és etesse meg megint, mert nekem kezdődik az új nap: fejés, tízórai-készítés, Aztán a reggeli kör, vízszerelő, ebédfőzés stb. A vízszerelő érdekes eset. Alapvetően egy nagyon becsületes, megbízható emberről van szó, aki ha azt mondja, hogy ott lesz kettőre, akkor ott is lesz kettőre. Három hete hívtam, akkor azt kérte, hívjam egy héttel később, annyira tele van. Hívtam egy héttel később, akkor azt mondta, hogy rákövetkező héten pénteken ki tud jönni. Péntek délben hívtam, hogy hol van. Nem vette fel. De visszahívott nemsoká, hogy a telefonhívásomból eszmélt rá, hogy ide ígérte magát - csak éppen elfelejtette beírni a naptárába. Ezen a héten kedden jó lesz-e. Hát így lesz nekünk vízszerelőnk ma, ha minden igaz, három hét várakozás és négy telefonhívás után. 

De szeretnék már egy olyan unalmas hétköznapot, amikor nincs semmi extra, nem kell menni sehova, nem jön semmilyen szerelő, és nem is kell semmit intézni, "csak" elvinni reggel a gyerekeket, és délután értük menni...