Hétfő reggel útnak indítottam a gyerekeket, mint rendszerint. Nem gondoltam volna, hogy ez a hétfő más lesz, mint a többi. Dávid kicsit fáradt volt, de ezt betudtam annak, hogy az új iskola nagyobb követelményeket támaszt, mint a régi. Ádámon sem látszott semmi különös reggel, menni akart iskolába, jól érezte magát. Minden ordítás nélkül, időben el is indultunk, meg is köszöntem nekik, hogy milyen együttműködőek voltak.
Aztán délután kettőkor jött a messenger-üzenet, hogy Ádámnak tegnap (!) hőemelkedése volt (nem volt), meg hányt, menjek érte. Még válaszolni se értem rá, hívott az iskolai védőnő, hogy Ádámnak hőemelkedése van meg hányingere, menjek érte. Összekaptam magam és mentem érte azonnal. Ádámmal beszélve kiderült, hogy a harmadik órán lett rosszul, de csak ebéd után kért segítséget. Ekkor derült ki, hogy hőemelkedése van. Hányingere nem volt, ellenben tényleg vacakul érzi magát. Hazavittem Veronikával együtt, azonnal lefeküdt. Veronika a fejét fájlalta és szédült. Az orvossal telefonon konzultáltam, szerinte ha csak hőemelkedése van, akkor ez valami vírus, ami mostanában terjed a gyerekek között. Tüneti kezelés, ágynyugalom, beszéljünk csütörtökön telefonon. Dávid is hazaérkezett délután négykor a suliból, ő se volt jól. Jó, akkor holnap neki se lesz suli. Estére mindkét fiú belázasodott, rázta őket a hideg, Ádámnak a hangja is elment, ami szürreális élmény volt, lévén a gyereknek születése óta be nem áll a szája, koraszülött létére úgy ordított a szülőszobán, mint a fába szorult féreg, élete első négy hónapját szó szerint végigordította, és amióta megtanult beszélni, nem áll le vele. Most meg csak hevert a nappaliban a takaró alatt lázasan, és suttogott. Dávid ugyanez pepitában odafent a szobájában, mert ő már kamaszodik, folyton elbújik a barlangjában, és nehezményezi, ha rányitják az ajtót. Sose láttam még, hogy egy betegség ilyen gyorsan leterítette volna a gyerekeket. Elhatároztuk Gyurival, hogy másnap azok a gyerekek se mennek intézménybe, akik tünetmentesek. Eddig sok betegségre hitte már a férjem, hogy covid, én most először adtam neki igazat.
Kedden délelőtt rendel a gyerekorvos. Felhívtam (ez alatt azt kell érteni, hogy 20 másodpercenként tárcsázok, majd amikor végre nem foglalt, akkor felveszik, végighallgatom, amint a másik telefonon és/vagy az ablakban rendel a doktornő és ellátja a többi beteget, aztán sorra kerülünk mi), és ezúttal nem elégedtem meg a telefonos konzultációval, hanem személyes megjelenést és tesztet kértem. Nem kellett sokat könyörögnöm érte, azonnal rávágta, hogy akkor menjünk be 10:30-ra. A rendelőbe, nem a tesztelőpontra. Biztos azokból a gyorstesztekből kapott a rendelő is, amit a a kormány nemrég szórt ki a háziorvosok között, mielőtt december 2-án lejárna a szavatosságuk. Dávidnak pozitív lett. Gyorsan telefon a férjemnek, hogy mondja le a tetőácsot, aki aznap készült hozzánk a tetőszerkezetet felmérni. Másik telefon a szüleimnek, hogy ne süssenek-főzzenek, most inkább ne jöjjenek hozzánk, hiába vannak beoltva (anyum pláne két kínaival, aminek a hatékonyságáról a magyar kormány kitartóan titkolózik, de a szerbektől sikerült kiperelni a lesújtó adatokat; szerencsére harmadiknak már Pfizert kapott.) Harmadik telefon az apai nagyszülőknek, ahol a gyerekek a szombat délutánt töltötték, hogy figyeljenek magukra. E-mail Dávid osztályfőnökének, hogy a gyerek covid-pozitív. Igen, kérünk PCR-tesztet is, mi a telefonszámom, majd a mentőszolgálat fog adni időpontot. A mentőszolgálat délután telefonál is. Majd öt perc múlva még egyszer. A második telefonnál rá is jönnek, hogy a négy azonos családnevű, azonos lakcímű gyerek valószínűleg egyszerre jönne a tesztre, úgyhogy elég lenne csak egyszer felhívni az anyjukat... Heves levelezésbe kezdek, mert meg kell írni az összes gyerek osztályfőnökének, óvónénijének, zeneiskola hangszer- és szolfézstanárjának, jazztánc-edzőjének, valamint a gyerekek facebook-os csoportjának, hogy mi a helyzet.
Kedd estére a fiúk jobban lettek, Zsófi azonban belázasodott és taknyos lett. Veronikának csak a feje fájt, Balázs pedig továbbra is tünetmentes maradt.
Szerda délután a gyorsteszt Ádámnál is pozitivitást jelzett, Balázsnak és Veronikának negatív lett, szóval levették a PCR-t is. Aki Zsófit tesztelte, fordítva volt bekötve. Előbb levette a PCR tesztet gond nélkül, aminek várni kell az eredményére, aztán levette a gyorstesztet is, ami értékelhetetlen lett, de legalább félóráig vérzett tőle a gyerek orra. :(
Péntek délután fél négykor még nem volt feltöltve az eredmény az EESZT-be, hiába telefonáltam az orvosnak (a szokásos módszerrel, 20 másodpercenként tárcsázva). Fél ötkor aztán visszahívott az orvos: a tünetes Zsófi pozitív, a tünetmentes Veronika és Balázs negatív.
Miért? Korábban talán átestek rajta? Érdemes lenne megnézetni az ellenanyag-szintjüket, ha lemegy ez az egész.
Mi, szülők, oltva vagyunk. A férjem két Szputnyikra kapott egy Pfizert, jómagam a szoptatás miatt két Pfizerre egy harmadik Pfizert, már több mint egy hónapja. Ez azt jelenti, hogy a második oltás után fél évvel erősen leesett ellenanyagszint a harmadik oltás után két héttel ismét magasra szökik. Mi éppen ebben az időszakban vagyunk. Még épp időben kértük a harmadik oltást. És amint a mellékelt ábra mutatja: az oltás működik. És két fejünk se nőtt tőle.
Hívő keresztényként a védőoltásban Isten ajándékát ismerem föl (Jakab1:17), a sátán munkáját pedig abban látom, hogy minden erővel igyekszik megakadályozni, hogy a járvány véget érjen. Az ősellenség, ha lehet, meg akarja téveszteni még Isten népét is (Mt 24,24). Hálás vagyok Istennek, hogy arra indított embereket, hogy a betegségek ellen szenvedélyesen küzdjenek, és adott nekik bölcsességet hozzá. Hálás vagyok Istennek, hogy a védőoltások léteznek - már 300 éve használják őket, jóval azelőtt, hogy az ember megpillantotta volna az első kórokozót, vagy egyáltalán tudott volna róla. Hálás vagyok Istennek az elmúlt háromszáz év orvosi eredményeiért, a fertőtlenítéstől kezdve antibioikumokon és fájdalomcsillapításon át a röntgenig. Hálás vagyok Istennek, hogy az mRns technológia már 60 éves, és a felhalmozott tudással rövid idő alatt hatékony védőoltásokat sikerült létrehozni. Hálás vagyok Istennek, hogy a kifejlesztéséig megóvott a vírustól, és hogy nekem csak annyit kellett tennem, hogy elmegyek és beoltatom magamat. Hálás vagyok Istennek, hogy életben maradhatok, nem kell árván hagynom a gyermekeimet.
Már csak a jövő hetet kell valahogy kihúzni itthon dolgozó férjjel, itthon dekkoló gyerekekkel, online oktatással. Naponta hat főre kell főznöm, mert a házhozszállítás áfája ismét megemelkedett, egy adag ebéd majdnem kétszer annyiba kerül, mint tavaly ilyenkor. Szorozd be ezt hattal. Nem vagyunk szegények, de napi tíz-tizenkét ezer forintot akkor sem fogok ebédre költeni, inkább főzök.
