November 9. Hétfő

Gyuri hozott be reggel a kórházba cuccostul, hátha áthelyezik Zsófiát a baba-mama szobába. De egyelőre nem helyezték át. Talán a héten valamikor, ha lesz hely. Majd a héten valamikor később rákérdezek, nem akarok nyomulni.

Még mindig nincs papírtörlő, a hálóing aljával törölközünk. Ez még jobb is, mint az a szürke papírvacak, mert nem tapad foszlányokban az bőrömre. Zsófiát reggel mellre tettük, nem kapta be. Utána már szondán kapta a tejet, 45 milit.
Apasztanom kellene. Túl sok a tejem.

Az orvos megint bejött, és kérés nélkül is elmagyarázta a leleteket. Zsófinak jó a májfunkciója, valószínűleg az elhúzódó parenterális (infúziós) táplálás miatt voltak rosszak a leletei. És azért aluszékony, mert még pici. Még csak 34 hetes terhes lennék holnap...

Újabb, szigorúbb korlátozásokat vezetnek be szerdától. Bezárnak az uszodák is. Veronika megint nem úszhat, szegény. :( Holnap lesz az utolsó edzése jó ideig. 

November 10. kedd

Annyira tele lett a mellem reggelre tejjel, hogy szabályosan fájt. Lett vagy 350 mili. Nem jó ez a túltermelés, tényleg apasztanom kell. Nagyon várom már, amikor Zsóficica éjjel is enni fog, én pedig nem fogok szétdurranni.

A ma éjféltől bevezetett korlátozások komoly felbolydulást okoztak a PIC-en. Reggel a főnővér eligazítást tartott. Csak ennyit hallottam belőle, mielőtt bementem volna a hatos kórterembe Zsófiához: "mindannyian nagy veszélyben vagyunk. Veszélyben vannak az ápolók."

A babák még nagyobb veszélyben vannak. Nem szabad megengedni, hogy ide is bejusson a vírus. A főorvosnő ezért szigorú szabályt hozott: ma éjféltől csak olyan anya jöhet be a babájához, aki nem jár haza, nem otthonról jár be, hanem befekszik. Hogy hová, az egy jó kérdés. Az anyaszállás két szobája tele. A Ronald McDonald Házban van még hely, esetleg a gyermekágyas részlegre fektethetnek be anyákat. Ráadásul nagyon sok intenzív ellátásra szoruló baba született az elmúlt időszakban, több, mint a doktornő harminc éves praxisa alatt bármikor. Az összes ápoló az összes szabad idejében azzal foglalkozott, hogy az anyákat próbálják elhelyezni valahová...

A két órási szoptatáskor bejött a főorvosnő, és közölte, hogy Zsófiát áthelyezik a baba-mama szobába ma délután. Ujjongtam az örömtől. :) Ugyanakkor a családnak ez kemény helyzet lesz, hiszen nem járhatok haza. Anya nélkül kell mindent megcsinálniuk. Fél háromig gyorsan lefejtem a tejet, közben láttam, hogy az egész PIC olyan, mint egy felbolydult méhkas, ahogy igyekeznek minden bejáró anyát elhelyezni, aki hajlandó befeküdni.

Aztán nekiindultam a délutánnak, ami így a tervezettnél is sűrűbb lett. Első állomás a DM. Pelenka, popsitörlő, tusfürdő, dezodor, hajsampon. Második állomás a suli, ahonnan elhoztam a három nagyot. Harmadik állomás odahaza, ahol leadtam a két fiút, és magamhoz vettem pár holmit. Pl fonalat és kötőtűt, hogy téli sapkát kössek Zsófiának, amiben majd hazahozhatjuk. Negyedik állomás a Lidl, ahol jóóó sok kaját veszünk nekem, ismervén a kórház fantasztikus konyháját. Ötödik állomás az uszoda, ahol leadjuk Veronikát; jó ideig ez az utolsó úszás neki. Szegény alig hogy októberben újrakezdte az úszóedzéseket, most megint bezárják az uszodákat. És sajnos a jazztánc is félbemarad, mint csoportos edzés. :( Hatodik állomás a kórház, ahol beköltözöm a baba-mama szobába. A hetedik állomás ismét az uszoda, ahová Gyuri már nélkülem robog, hogy összeszedje Veronikát. Utána még bemennek egy bababoltba, vesznek nekem anyatejgyűjtő kagylót, ami szükséges lesz itt bent nekem, mégpedig még ma. El is hozzák nekem, így még egyszer megölelgetem Veronikát, mielőtt bezárkózom ide Zsófiával. Utána robognak hazafelé, beiktatva még egy Mekit, mielőtt bezárnak az éttermek is. Én pedig felderítem az új hely új szabályait.

Zsófia este nyolckor egész ügyesen szopott. Ha tippelnem kellene, valahol 20 és 30 mili között. A mérleg mégis mínusz 20 milit mért. Nem bízom a technikában. :(
A csupasz súlya 2190 gr. Szépen megy felfelé.

November 11. szerda

Nagyon jó végre együtt lenni a kislányommal, de egyben nagyon kemény és fárasztó is. A napirend ugyanaz, mint odaát a PIC-en: háromóránként etetés. Csakhogy itt mindegyiket kötelezően én csinálom, éjjel is. Az ápoló szigorúan bejön éjjel kettőkor is, és kegyetlenül felkapcsolja a lámpát, hogy felébredjen a kicsi, és hajlandó legyen enni. Semmi kíméletes félhomály, vagy igény szerinti szoptatás. Eleve még annyira éretlen és gyenge Zsófia, hogy nem képes a szükséges ennivalót a mellemből saját erejéből magához venni. Még hetekig a pocakomban volna a helye, ott pedig nem kellene aktívkodnia, hanem a köldökzsinóron keresztül minden erőfeszítés nélkül hozzájutna az oxigénhez és a táplálékhoz egyaránt. Az igény szerintiséghez is éretlen még: annyira aluszékony, hogy az etetési időkben is borzasztóan nehezen ébreszthető. Ha őrá bíznánk, hogy mikor és mennyit eszik, pár napon belül éhen halna, egyszerűen nem ébredne fel enni sohasem. Szóval még nem jött el az ideje annak, hogy éjjel egyszerűen mellre tegyem és aludjak tovább, mint anno a nagyokkal. Jelenleg komoly bűvészkedést igényel Zsófiát helyesen mellre tenni, és folyamatos figyelmet, hogy ott is maradjon és egyen valamit. Gyakran még cumisüvegből enni is fáradt, olyankor szondán kapja a tejet. Amit ugyanúgy sterilen kell fejnem továbbra is, mintha odaát lennék a PIC-en, vagy anyatejleadó lennék: bemosakodás, fertőtlenítés, utána az eszközök elmosogatása és sterilizálása. Bonyolult és macerás folyamat.

Ráadásul mivel nagyon sok tejem van, minden egyes mellretétel előtt le kell fejnem egy kicsit, hogy ne ömöljön a szájába, és ne csak a laktózban gazdag, de hasfájást okozó első tejhez jusson hozzá, hanem inkább a laktató és zsírdús hátsó tejhez. Szóval az éjszaka úgy néz ki, hogy fél 11-kor felkelek, bemosakszom, fejek, mosogatok, utána tisztába teszem a kislányomat, lemérem a pisit a pelusában, feljegyzem egy táblázatba. Ekkor van kb 11 óra. Ezután vagy a szoptatással birkózom egy óra hosszat, vagy a cumisüveggel, vagy megkönyörül rajtunk az ápoló, és belenyomja Zsófiába a tejadagját szondán. És másfél óra alvás után, éjjel fél kettőkor kezdődik az egész elölről.

Amúgy megint én vagyok a csodabogár anyuka, akinek "kivételesen" sok teje van. Nonszensz. Meg vagyok róla győződve, hogy nem az a kivétel, ha valaki kizárólag anyatejjel tudja táplálni a gyermekét, hanem az, ha nem tudja, mert pl túl kevés a tejmirigye. Különben már rég kihalt volna az emberiség. Én nem tettem semmi mást, csak háromóránként fejtem, és ennyi. Most itt a baba-mama szobában találkoztam a volt szobatársammal, aki két nappal utánam szült. Már alig van teje, mert azt a "remek" tanácsot adták neki itt a csecsemősök, hogy ne fejjen minden etetés után/helyett, hanem hagyjon ki két etetést, hadd "gyűljön össze" annyi tej, amennyit érdemes lefejni és odaadni a gyereknek. Közben a teje egyre fogy, már csak 20 mili van etetésenként, a többit tápszerrel meg teával pótolják. Azt is tanácsolták neki, hogy tíz percnél tovább ne hagyja a mellén a gyereket. Mitől lenne akkor több teje, ha se nem szoptat, se nem fej helyette? Pedig egyszerű, mint a faék: a tejtermelés olyan, mint a wc tartály. Minél gyakrabban lehúzzuk, annál gyakrabban telik meg újra.

A doktornő azzal biztatott ma is, hogy az ilyen pici babák egyszer csak megtáltosodnak, és elkezdenek ügyesen, hatékonyan enni, szopni. Valamint elcsíptem, amint azt mondta az ápolónak, hogy talán a jövő hét vége felé hazamehetünk. Úgy legyen, ámen.
2220 gr

November 12. csütörtök

A mai viziten a ma ügyeletes doktornő is megerősítette, hogy a cél az önálló etethetőség, elhagyni a szondát. Ha ez sikerül, és a súlya is felfelé megy, akkor hazamehetünk. Az ilyen pici babák még nem képesek megszopni a tejadagjukat, az egyszerűen túl nagy munka nekik. A következő reális lépés a cumisüveg.

Korababát azonban nem is olyan egyszerű cumisüveből etetni. Gyakran még ehhez is gyengék. Vagy nem tudják összehangolni a szívást, nyelést és a levegővételt, és mondjuk elfelejtenek levegőt venni. Arra is figyelni kell, hogy néhány korty után elfáradnak, meg kell őket pihentetni, ha nem akarjuk, hogy félrenyeljenek. Szóval ez egy idegőrlő türelemjáték, főleg éjszaka, kómás fejjel, amikor mindketten inkább aludnánk. Zsófia jelenleg 40 milit eszik egy étkezésre, és ezt kb 20 perc alatt termeli be. Ez az ő korát és erőnlétét tekintve igen szép teljesítmény. Tegnap még a nyolc étkezésből három szondával ment. Ma egész nap egyedül evett, nem kellett szondázni. Tegnap még összevissza szörtyögött az orra, ma meg már szép tiszta volt. A tegnapi csecsemős nővér van ma éjjel, és csodájára járt, hogy Zsófia mekkorát fejlődött egy nap alatt... Mondtam neki, hogy sokan imádkoznak érte. :)



A baba-mama részleg amúgy nagyon magányos hely. Hat anya van itt a babájával, de szinte soha nem találkozunk egymással. Gyakorlatilag csak én vagyok, meg a gyerek, meg az aktuális csecsemős nővér. A covid miatt a szokásosnál is szigorúbb szabályokat hoztak. Először is: nincs látogatás, apa nem jöhet be, anya nem mehet ki, még boltba sem. Aztán a picurka étkezőben egyszerre csak egy anya étkezhet. A szobákban viszont tilos enni. Ebből az következik, hogy még ha sietünk is az evéssel, akkor is sokat kell várakozni, főleg ebédidőben. És nincs bandázás, nincs csevegés, mint odaát a PIC-en. Meg persze minden közös használatú helyiségben maszkot kell használni, még a vécén is, valamint akkor is fel kell venni, ha az eü személyzetből valaki belép a szobánkba.

Ma meg lettem dícsérve. Műszakváltáskor mondta az egyik csecsemős nővér a másiknak, amikor átadták egymásnak a babákat, hogy "anyuka kimérte a tejet, mire ideértem, ügyesen meg is etette a babát, nekem csak adminisztrálnom kellett". Hát igen. Vettem a bátorságot, és elláttam a saját gyermekemet, mindenféle engedélykérés, asszisztálás vagy külön felszólítás nélkül. "Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!" (Luk 17:10)
"A tanítványok azt kérik Jézustól, növelje a hitüket. És Jézus, miután elmondja, mire képes a mustármagnyi hit, ezzel a példázattal válaszol. Ami nagyon is világos beszéd. Nem a Hillsong-koncertek, a látványos konferenciák vagy az átrágott, polcnyi keresztyén kegyességi irodalom fogják a hitet növelni. Még a szakkommentárok sem. Hanem egyetlen dolog: a kitartó hűség; az, ha gyakorlom magam a szolgálatban, míg életformámmá nem lesz."

Az én szolgálatom és hűségem most az, hogy háromóránként teljesen felébredjek, lefejjem a tejet, és odafigyelve, gondosan megetessem a kislányomat.
2230 gr

November 13. péntek

Bele kellett néznem a naptárba, hogy hányadika van, úgy összefolynak a napok. Péntek tizenharmadika van. Kész szerencse, hogy nem vagyok babonás. :)

Ma délelőtt nem a főorvosnő vizitelt, de azért bekukkantott. Örömmel konstatálta, hogy Zsófia neve mellé egy nagy E betű van írva annak jeléül, hogy eszik, és hogy ezek szerint tényleg hazamegyünk a jövő héten. Remélem, nem jön közbe semmi, nem húzódik el semmilyen vizsgálat, mint anno Ádámnál. Zsófia tegnap RSV vírus ellen kapott oltást, ma megkapta a BCG-t, levették a sarokvért az anyagcsere-vizsgálathoz, és megcsinálták a hallásvizsgálatot is. Sűrű délelőttje volt.

Délután arról kaptunk hírt, hogy Dávid egyik osztálytársanak apukája meghalt covidban. Kb egy hete került lélegeztetőre, és onnan már nem jött le. 55 éves volt, három gyereket hagyott hátra, a legidősebb idén érettségizett, a legkisebb Dáviddal egyidős. A felesége gimnáziumi tanár, nem vetheti fel őket a pénz. És most egyedül maradt három gyerekkel. Nagyon közel jött hozzánk a halál. Mélyen érintett ez a haláleset, pedig csak látásból ismertem őket, sose beszélgettem velük. De akár az én férjem is lehetne. Én is lehetek bármikor özvegy, a gyerekeim bármikor árvák. Brutális ez a vírus. Van, aki meg sem érzi, másoknak meg pár nap alatt teljesen elpusztítja a tüdejét. És nem tudhatjuk, ki melyik kategóriába fog esni. Csak azt tudhatjuk, hogy előbb-utóbb bennünket is elér a vírus. Vajon túléljük? Vagy belehalunk? Vagy belehal valaki, akit nagyon szeretünk? Vajon megússza épségben a családunk, amíg elérhető lesz az oltás?

Zsófia szépen gyarapodik. Tegnap 2230 gr volt, ma 2250. Még 90 gramm, és visszanyeri a születési súlyát. Egyre ügyesebben és gyorsabban eszik, és úgy látom, hogy kevés neki a 40-45 mili tej, amit az orvosa előírt.

November 14. szombat

Sikeresen apasztom a tejemet. Minden alkalommal egy picivel kevesebbet fejek, mint előtte, így a következő fejésre kevesebb is termelődik. Már csak kevéssel van több, mint amennyi Zsófiának kell. Lassacskán szinkronba kerülünk végre egymással. Én se fogok szétdurranni, meg neki sem ömlik a szájába a tej.

Mondjuk az utóbbi két napban erről szó sincs, mert nem sikerült semmit se szopnia. Jobb esetben a szájában tartogatja a cicimet, de meg se szívja, rosszabb esetben rá se harap. Ugyanakkor üvegből egyre ügyesebben és gyorsabban eszik. Klasszikus cumizavar van kialakulóban. De nem tehetek ellene semmit. Ennie KELL, hogy megerősödjön, enni meg még csak üvegből tud. Annak semmi értelme nincs, hogy a mellemet szívogatva haljon éhen, mert még túl gyenge abból táplálkozni. Majd odahaza rendbehozzuk a szoptatási tanácsadóval. Csak kerüljünk végre haza.

Sapkát kötök Zsófiának, hogy legyen miben hazavinni. 33 centis a feje, a legkiseb újszülött méretű sapka is lötyögne rajta. 

Ebédre nem sok semmi volt, fél tányér zöldségleves kockatésztával, meg gyerekadag hús gyerekadag krumplival. Ha nem lenne még abból a kajából, amit kedden vettünk Gyurival, simán éheznék idebent.

Kapom a híreket. Egyre többen betegek körülöttünk: a papok a plébánián, a kántor, Balázs keresztapja... Csak idő kérdése, mi mikor kapjuk el. Remélem, túléljük.

Zsófia csupasz súlya ma este nyolckor 2300 gr volt. Tegnap még csak 2250 volt. A csecsemős szerint túl sokat hízott, nem ír be neki öt dekát, csak hármat. Egyrészt mert akkor túlságosan megugrana a görbe, másrészt hátha holnap nem hízik annyit, és akkor meg túl lapos lenne a görbe. Pedig Zsófia semmit se tud a görbékről, se a táblázatokról, amiknek meg kell(ene) felelnie. Zsófia csak éli a maga kis életét, és annyit eszik, amennyit bír. 40-45 mili tej van neki előírva: egyik etetéskor 40, aztán 45, aztán megint 40, és így tovább. De Zsófia erről se tud semmit. Nappal bevágja az ötvenet-hatvanat is, éjjel azonban a negyven is sok neki, elalszik rajta, fuldoklik benne. Én meg nem erőltetem. Nappal hagyok neki többet enni, éjjel meg kevesebbet. De annyit azért trükközöm, hogy a híg, laktózban gazdag első tejet külön lefejem, és Zsófiának a zsírban gazdag, laktató hátsó tejet adom. Ezt a módszert frakcionált fejésnek hívják. Csoda-e, hogy öt dekát hízott tegnapról mára? És ezt a főorvosnő sose tudja meg, mert nem mondjuk el neki, nehogy megugorjon az a görbe...

November 15. vasárnap

Lassú, unalmas kórházi vasárnap áll előttünk, amikor a fű se nő, és a festék se szárad. Semmi fontos döntés, se vizsgálat, se semmi. Remélem, az ebéd legalább kicsit vasárnapi lesz. Kezd elfogyni a kinti kajám, lassan nem lesz mit ennem, csak amit itt adnak, arra meg néha ránézni is rossz.

Csúnya a hegem. Nem tudom, másnak is ilyen-e, vagy csak engem varrtak össze ilyen rondán, neadjisten mindenkinek ilyen a varrat császár után 18 nappal, csak később kisimul. Most olyan göröngyös, mintha felszántották volna. Sose akartam magamnak tetoválást, de most nagyon el tudnék képzelni a hegre egy szép virágindát, vagy egy madártollat. Gyuri szerint inkább plasztikai műtétben gondolkozzam. Hm. Nem lenne rossz, ha végre rendbehoznák a szétnyílt hasizmomat, akkor legalább nem néznének hathónapos terhesnek akkor is, amikor épp nem várok babát. De egy hasi műtéttől most már jobban tartok, mint a császár előtt.

Az imént összeomlott a szomszédos szobában lakó egyik iker szaturációja. (Az ikerpárja még a PIC-en van.) Épp a csecsemős kezében volt. Akkorát ordított segítségért, hogy: - Andi! - amekkorát kórházban még nem hallottam. Összegyűlt mindenki, aki csak dolgozik most az osztályon, gyorsan oxigénpalackot meg plusz egy monitort hoztak, és akik nem a gyereket vizsgálták, azok megpróbálták beszuszakolni a plusz felszerelést a szobába, hogy lépni is lehessen, és az ember ne essen hasra a zsinórokban. Mert hogy jó érzékkel a legkisebb szobába tették az ikres anyukát, mert így logikus, ugyebár... A baba azonnal oxigént kapott, infúzióban folyadékot, enni ismét szondán kap. Egy lépés vissza. Nem éppen ilyen izgalmakra gondoltam. :(

Az ebéd egészen ehető volt. Petőfi-leves (minek nevezzelek) és rizseshús volt. Még hús is volt benne!

Az összeomlott babát estére visszavitték a PIC-re. Pechjére egy órával korábban került egy újabb baba Zsófia addig üres inkubátorába, az ikerpárja mellé, szóval az ikrek megint nem kerülhettek egy szobába. Anyuka meg holnaptól átköltözik a McDonald házba. Szegény; úgy látszik, neki az a keresztje, hogy folyton ide-oda mászkáljon.

2320 gr. Holnapra meglesz Zsófia születési súlya. Az esti előírt 40 gr helyett bevágott ötvenet, aztán tátogott, hogy neki kell még. A lefejt tej elfogyott, a mellszívó mar nem steril... Hát mellre tettem, ősi szokás szerint, mert csak az volt kéznél azonnal. A mérlegre meg nem tettem rá, mert az nem ősi szokás. :) Így aztán már sosem tudom meg, mennyit cicizett a cumisüveg után, helyes technikával, utána meg szépen bealudt rajta, ahogy egy rendes csecsemőhöz illik. Lehet, hogy cumizavaros, és az üveget előnyben részesíti a mellemmel szemben, de anyamellből még nem felejtett el szopni, Istennek legyen hála. Holnap megkérdezem a védőnőt.

November 16. hétfő

Elaludtam. Ez az átok telefon nem zörgött kettőkor. Vagy én vagyok túl fáradt hozzá, hogy meghalljam. Fél négykor arra ébredtem, hogy Zsófia nyekereg, éhes.

Ezek szerint tudja jelezni az éhségét!!! :) (És ezek szerint a csecsemős nővér felénk se nézett az éjjel.) Szegény gyerek, idejekorán fel kellett nőnie. Más gyerek az ő korában édes tudatlanságban úszkál az anyaméhben, mindent készen kap és semmiről sem tud, maximum a csuklás zavarhatja. Zsófia ellentétben már tudja, mi az éhség, a fájdalom, és hogy milyen érzés fázni. Lélegeznie kell, nyelnie, emésztenie, kakilnia, fenntartania a saját testhőjét, és jeleznie, ha valami nem oké. Micsoda felelősség és munka! Pedig még öt hétig a pocakomban volna a helye.

És megtörtént még egyszer! Fél ötkor se zörgött a telefonom. Ellenben negyed hatkor ébresztett a csecsemős, hogy készen vagyunk-e. Mi az, hogy! Még bele se kezdtünk! Megölöm ezt a telefont!

Beszéltem ma telefonon a védőnőmmel, aki egyben IBCLC szoptatási tanácsadó is. Megnyugtatott és sok jó tanácsot adott. Helyeselte azt is, hogy etetés után mellre tettem: jó, ha a baba olyan pozitív élményekkel köti össze a mellet, mint a megnyugvás, elalvás. Arra is biztatott, hogy ne adjam fel a mellretételt az etetések előtt. Azért odahaza már könnyebb lesz majd. 

Bejött a gasztroenterológus is, megvizsgálta Zsófia hasát, hümmögött egy sort, aztán elmondta, hogy nem ragaszkodik itt és most ahhoz a verejték-vizsgálathoz, az ráér később is. Ő elenged bennünket. Azaz holnap talán tényleg hazamehetünk! 

Este a csupasz súlya 2360 gr. Meghaladta a születési súlyát. 

November 17. kedd
Ma sem ébredtem fel kettőkor a telefonra. Valószínűleg túl fáradt voltam. Fél négykor ébresztett Zsófia nyekergése. Hogy ne csússzanak össze az etetések, mellre tettem, aztán amikor ebben elfáradtunk, a kisujjamat cumizta fél ötig, és ötkor megkapta a rendes adagját, 45 mili tejet. 

Ma van a Koraszülöttek Világnapja. És ma megyünk haza!!! Épp időben. Elfogyott a vécépapírom.