Elhíztam.
Nincs mit mentegetni rajta, ez van. A 160 centis testmagasságomhoz 48-63 kg közötti optimális testsúly járna, ehhez képest utoljára 13 éve, az esküvőmön voltam ennyi. Öt gyerek után 84 kilót nyomtam. Az első terhességem piszkosul kemény, szinte kibírhatatlan egész napos hányingerrel járt. Csak két esetben nem éreztem hányingert: evés és alvás közben. Mindkét módszerhez elég sokat folyamodtam, aminek következtében húsz kilót szedtem magamra az első gyerekkel. És ez igazából nem is ment le többé. A harmadik gyerek után ráadásul azt vettem észre, hogy a hasam nem megy vissza, ahogy szokott. Elkezdtem hasizmozni, erre még rosszabb lett. Kiderült, hogy szétnyílt a hasizmom... A megoldás gyógytorna, vagy műtét, de egy újabb terhességgel az egész eredménye lenullázódik, kezdhettem volna elölről. Mi meg még terveztünk gyermekeket. Szóval onnantól kezdve aztán gyakorlatilag nem sportoltam SEMMIT, néhány alkalomszerű biciklizést vagy kirándulást kivéve. A harmadik-negyedik és az ötödik terhességem terhességi cukorbetegséggel súlyosbított volt, amit szigorú diétával kellett kordában tartani: naponta maximum 160 gr szénhidrátot ehettem. Ekkor szembesültem először azzal, hogy milyen sok szénhidrát van az egyes ételekben és italokban, ráadásul hogy mennyi mindenben van, amiről nem is gondolná az ember. A GDM (gesztációs diabétesz) diéta gyakorlatilag egy teljes életmódváltás, ami meg is tette a hatását: a terhesség alatt gyakorlatilag fogytam. Például a negyedik gyerekem 5080 grammal született, de ebben a terhességben összesen öt kilót híztam. Az csak a gyerek súlya. De a terhességgel nem csak a gyerek súlyát cipeltem, hanem egy liternyi magzatvíz súlyát, a méhlepény súlyát, a megnövekedett méh súlyát, a legalább két liter plusz vér és a sok felszedett víz súlyát is, legalább hat-hét kilót. Mivel ezek a mérlegen nem látszottak, nyilvánvalóan legalább ennyit fogytam a terhesség alatt, pusztán attól, hogy korlátoztam a szénhidrátbevitelt. Éppen ezért nyúltam azonnal ehhez a diétához, amikor elhatároztam, hogy én márpedig lefogyok. Nem majd, hanem most.
Egy éve, 2021. május 3-án volt a hasplasztika-műtétem. 84 kilósan feküdtem kés alá, 82 kilósan kerültem ki, ennyi felesleges bőrt és zsírt operált le rólam az orvos. 46-osról 42-esre csökkent a nadrágméretem pár óra alatt, ennyire húzta össze rajtam a hasizmomat. A heg nagyon lassan gyógyult, szeptember végén még mindig volt egy tályog bal oldalon, ami nem zárult be teljesen. Az egész nyarat strandostul, Balatonostul Cutiflex vízálló sebtapasszal nyomtam le (jelzem: kiválóan teljesített, TÉNYLEG vízálló, az egész napos Balatont is kibírta, steril maradt a sebem). Októberre lett végre zárt hegem. Addigra kiderült a számomra, hogy a hasizmom harmatgyenge, és épp azért fáj a hátam állás közben (pl mosogatáskor), mert a has környéki izmaim (angolul core izmok) rendkívül gyengék. Elkezdtem először hagyományos hasizom-gyakorlatokat végezni, de mintha megint csak súlyosbodott volna a helyzet, megint elkezdett kidomborodni felül a hasam, pedig most már nem volt szétnyílva a hasizmom, hiszen hosszában összevarrták. Ezért inkább visszavettem egy kicsit, és speciális gyógytornába kezdtem. Mivel 2015 óta nem tornáztam semmit, kínosan lassan haladtam előre. Arra is ráébredtem, hogy nem a semmitől vagyok ismét 84 kiló. Lehet, hogy a hasamon a bőr alatt nincs zsír, de a hasizom alatt, a zsigerek között tutira van, ahogy a testem más részein is, és feszíti kifelé a hasfalamat. Nem állnak jól rajtam a ruhák, vastag a lábam, vastag a karom, széles a hátam, tokám van, és akármilyen nadrágot veszek, lecsúszik rólam, mert nincs derekam. Ha nem akarom, hogy a hasam előre domborodjon, és a műtét ellenére mindenki folyton hat hónapos terhesnek nézzen még most is, akkor meg kell szüntetnem a hasfalam feszülését, azaz le kell adnom a zsigeri zsírt. De olyan nincs, hogy a testemnek csak egy pontjáról fogyok. Ha fogyok, mindenhonnan fogyni fogok. És eldöntöttem: megcsinálom. Lefogyok hatvan kilóra. És nem újévkor kezdem el, nem is jövő hétfőn, hanem ma. Csütörtökön. Február 24-én.
Igen, pont azon a napon, amelyiken kitört az orosz-ukrán háború. :( Ami egyben az édesanyám születésnapja is. Véletlen egybeesés.
Először a GDM diétát kezdtem el, mivel azt már ismertem, tudtam, hogyan kell, ráadásul finom is. Ennek az a lényege, hogy a vércukrot kell folyamatosan a megfelelő szinten tartani. Sok fehérje, sok zsír, korlátozott szénhidrát, abból is a lassan felszívódó fajta (barna rizs, teljes kiőrlésű liszt). Azonnal kiiktattam minden finomított cukrot és a fehérlisztet az étrendemből, fehér kenyér helyett szénhidrátszegény kenyeret kezdtem el enni, cukrozott instant kakaópor helyett édesítőt és holland kakakóport a mindennapi kakaómhoz. Drasztikusan visszaszorítottam a szénhidrátban gazdag köreteket (krumpli, rizs, tészta), helyette inkább fehérjében gazdag köreteket kezdtem el enni (borsó, bab, kelbimbó). De ha fogyni akarok, akkor nem csak a vércukorszintemet kell kordában tartanom a szénhidrátbevitel korlátozásával, hanem a teljes kalóriabevitelt is. Szóval elkezdtem azt is számolni, hogy mennyit eszem összesen egy nap. Ehhez a Kalóriabázist használom. Megtudtam belőle, hogy a 84 kilós testsúlyommal 1500 kalóriát égetek el egy nap akkor is, ha csak fekszem. Ülő életmóddal 1800 kalóriát égetek naponta. Ha fogyni akarok, akkor kevesebbet kell bevinnem, mint amennyit égetek, illetve többet kell égetnem, mint amennyit beviszek. Az érem két oldala... Az app letölthető telefonra is. Hát csinálom. Elkezdtem vezetni az ÖSSZES étkezésemet. Ez számomra, aki nagyon szeretem a kontrollt az élet minden területén, nem fárasztó, hanem inkább megnyugtató.
Aztán az emberi test olyan, hogy a zsírt a végsőkre tartalékolja, és először az izmot bontja le, ha energiára van szüksége. Hogy ez ne következzen be, és hogy gyorsítsam a fogyást, elkezdtem tornázni is: naponta félóra cardiót építettem be az életembe. Hálistennek a youtube tele van tornavideókkal, könnyedén találtam köztük sok olyat is, ami felülésmentes/hasprésmentes, kíméli az ízületeket, és a porckorong-kopásos térdeimmel is könnyen végezhető, mert nincs benne se ugrálás, se guggolás. Nagyon hálás vagyok a férjemnek és a nagyobb gyerekeimnek, akik lehetővé teszik nekem minden nap, hogy félórára magamra maradjak a dolgozóban, és tornázhassak.
Február 24-én 84 kiló voltam. Ma reggel már csak 78. Azaz eddig bő két hónap alatt leadtam hat kilót. Még előttem áll 18 kiló az áhított hatvan kilós súly eléréséig. Az legjobb esetben is minimum fél év, ha nagyon szigorú vagyok magamhoz, de a sikertörténeteket olvasva gyakran előfordul, hogy a fogyás megtorpan hosszabb-rövidebb időre, és a mérleg nyelve nem moccan sehová. Ezenkívül lesznek szülinapok, ünnepi ebédek, vendégségek és nyaralás is. Hát, majd meglátjuk, mennyi időbe kerül végül elérni a célomat. Most egyelőre nagyon elszánt vagyok. Elindultam egy úton abba az irányba, hogy egészségesebb, sportosabb és karcsúbb legyek, és örömmel nézzek a tükörbe. Hogy legyen derekam! Egész gyerek-és fiatalakoromat abban a tudatban éltem le, hogy a kortársaimhoz képest kövér vagyok, és nagy a hasam. Testképzavarom lehetett, mert a fényképeket visszanézve egyáltalán nem voltam kövér, sőt. Bárcsak még egyszer olyan testalkatom lehetne, mint akkor, amikor csak képzeltem, hogy kövér vagyok! Ez az út megtaníthat arra is, hogy mit jelent igazán kitartónak lenni. Megtaníthat arra is, hogy mit jelent megtagadni a testemet, gátat szabni a pillanatnyi vágyaimnak egy távolabbi cél érdekében. Kíváncsi vagyok, milyen leszek az utazás végén, egyáltalán kitartok-e a célomig. Sok lemondással jár. De ha meg kell hoznom azt az áldozatot, hogy lecseréljem a teljes ruhatáramat pár mérettel kisebbre... hát, ezt az áldozatot örömmel vállalom. :)
