A terhességi cukorbetegség (latinul gestációs diabétesz mellitus, röviden GDM) egy átmeneti anyagcserezavar, ami általában csak a várandósság ideje alatt áll fenn. Lényege, hogy a méhlepény olyan anyagokat termel, melyek csökkentik a szervet inzulin-érzékenységét. A kismama szervezete a csökkent inzulin-érzékenységre fokozott inzulin-termeléssel válaszol (ez természetes és normális), akár a háromszor annyit termel, mint a várandósság előtt. Azonban még ez is kevés lehet. A túl kevés inzulin miatt az anya vércukorszintje megemelkedik és tartósan magas maradhat, sőt, a vizeletében is megjelenhet a cukor. A magas vércukorszint miatt a méhlepény sejtjei károsodnak, így romlik a baba oxigén- és tápanyagellátottsága. A magzat fejlődése elmarad, a szervei is károsodhatnak. A lepény károsodása miatt koraszülés vagy rosszabb esetben méhen belüli elhalás következhet be. A ló másik oldala, ha a magas vércukorszint miatt a baba belső szervei megnőnek, sőt, maga a baba is extrém nagyra nőhet méhen belül. Ez nehezebb szülést okozhat, ami mind az anyánál, mind a babánál károsodáshoz vezethet, sőt, akár halálhoz is, ha a baba például elakad a szülőcsatornában (vállelakadás). Ha a baba a terhesség alatt hozzászokott az állandóan magas vércukorszinthez, akkor a születés után kórosan alacsony vércukorszint, hipoglikémia alakulhat ki nála, ami rosszullétet, remegést, szopási nehézségeket okozhat, és infúziós kezelésre lehet szükség. Ezeket a babákat születés után fokozott súlyvesztés és légzési nehézség is fenyegeti. Az anyára nézve is veszélyes az állandóan magas vércukor: vesekárodosást, retinakárodást, érszűkületet, akár kómát és halált is okozhat. Szóval a GDM egy olyan állapot, amit komolyan kell venni, és kezelni kell.
A kezelés elsődlegesen diétával történik: naponta maximum 180 gr szénhidrátot szabad elfogyasztani, hat étkezésre szétosztva (25-25-55-25-35-15). Digitális mérleg és táblázatok segítségével kiszámolható, miben mennyi szénhidrát van. Itt jön az első pofon: olyan ételekben is van cukor, amiben az ember nem gondolta volna. Egy 50 grammos szelet kenyérben pl 25 gr (50%) a szénhidrát. Egy pohár tejben (2 dl) 10 gr. Egy darabka Korpovit kekszben 4 gr. Egy deci gyümölcslében 10 gr, egy pohárnyiban már 20 gr. Megeszek pár szem kekszet, vagy megiszok egy pohár gyümölcslevet, még jóformán el se kezdtem enni, máris abba kell hagyni, mert már elfogyasztottam egy kisétkezésre való szénhidrátot, azaz kimerítettem a szénhidrát-keretemet két-három órára. A szokásos köretek (rizs, tészta, krumpli) tömve vannak szénhidráttal, ezeket komolyan, szigorúan mérni kell. Süti kizárva, gyümölcslé kizárva, bolti kakaópor kizárva. Ami marad: hús, zöldség, sajt, tojás, ezekből bármikor bármennyit. Vicces, hogy a füstölt kolbászra vagy a székelykáposztára (kenyér nélkül) mint diétás kajára kell gondolni, de a cukorbetegségben ez van.
Már az előző két gyermekem is cukorbetegséggel sújtott terhességből született, szóval a diéta nem volt ismeretlen fogalom a számomra. Nem volt kellemes, mert oda kellett figyelni, méricskélni kellett, de körülbelül két hét alatt az ember megszokta a mennyiségeket, és már tudtam, miből mennyi ehetek. A hagyományos köretek felét lecseréltem párolt zöldségre, a tízórait egy pohár joghurtra, az uzsonnát egy marék gyümölcsre, és ennyi. Elég volt, ha tartottam az egyes étkezésekre előírt szénhidrát-mennyiséget, és tökéletes cukorértékeket produkáltam. Na, ez most nincs így. Az első hatpontos vércukor-profilom (vérvétel reggeli előtt-után, ebéd előtt-után, vacsora előtt-után, összesen hat szúrás reggel fél héttől este fél nyolcig) gyalázatos lett. Gyanítom, hogy azért, mert csupa gyors felszívódású cukrot ettem (értsd: fehér lisztből sütött zsemlét, amit könnyű csomagolni). Két héttel később a második hatpontos vérvétel már nem sikerült ilyen gyászosan, mert a fehér zsemle helyett bajor fekete kenyeret ettem, ebédre pedig párolt zöldséget hússal, annak ellenére, hogy a vérvétel helyén nem volt lehetőség megmelegíteni. Ezenkívül beszereztem egy vércukormérőt is, hogy az orvos utasításainak megfelelően odahaza is kövessem a vércukorszintem alakulását. Egyik nap reggeli előtt, majd utána egy órával, másik nap ebéd előtt, majd utána egy órával, harmadik nap vacsora előtt, majd utána egy órával, és így tovább.
És bizony kiderült, hogy milyen ételekre hogyan reagál a szervezetem. Nem csak az számít, hogy mennyi szénhidrátot eszem, hanem az is számít, hogy milyet: gyors vagy lassú felszívódásút (pl fehér vagy teljes kiőrlésű kenyeret). És az se mindegy, hogy mikor. A szervezet inzulin-érzékenysége reggel a legkisebb, tehát ugyanannyi szénhidrát reggel sokkal jobban megemeli a vércukorszintet, mint délben vagy mondjuk késő este, és reggel fontosabb, hogy kevesebb szénhidrátot együnk, és az is lassú felszívódású legyen.
Itt jön a képbe a glikémiás index, ami azt jelzi, hogy egy adott élelmiszerben a szénhidrát milyen gyorsan (vagy lassan) szívódik fel. A tejben pl magas glikémiás indexű tejcukor van, ami gyorsan megemeli a vércukorszintet, ezért reggel nem jó választás. Sajnos ebben a terhességben én délben és este is rosszul reagálok a tehéntejre, kilő tőle a cukrom az űrbe, és ott is marad, úgyhogy nem ihatom, helyette most magtejeket fogyasztok. A mandulatejben pl egyáltalán nincs cukor. Pár szem ropira vagy pár darabka sült krumplira is ugyanilyen rosszul reagálok. Próbát tettem 100%-os teljes kiőrlésű kenyérrel, amit tényleg magam sütöttem, nem volt benne semmi adalékanyag. Attól is magas lett a cukrom. Azaz most sokkal szigorúbb diétát kell követnem, mint eddig bármikor.
De rábukkantam néhány olyan ételre, ami - egyelőre - úgy tűnik, hogy működik. A Lidl-ben árulnak szénhidrát-csökkentett kenyeret, ami javarészt magvakból és szójából áll, 100 grammjában csak 6 gramm szénhidrát van (a kenyér 50 grammjával szemben), azt eszem kenyér helyett. Ebédre főzeléket eszem húsos feltéttel (tk liszttel habarva), vagy húst zöldséggel, édesburgonyával, esetleg tk kiőrlésű tésztával. Az édesburgonya tényleg édes, viszont cukorbetegeknek kifejezetten ajánlott: egyrészt mert magas rosttartalmának köszönhetően lassítja az emésztést és lassabban emeli meg a vércukorszintet, másrészt a benne lévő adiponektin hatására a sejtek könnyebben veszik fel a vérből a cukrot. Szeretem még a lencsét és a babot is, ezek fehérjedúsak, laktatóak, és a bennük levő szénhidrát lassú felszívódású. Délután-estefelé már belefér némi gyümölcs és joghurt is. A fekete áfonya például alacsony glikémiás indexszel bír, ugyanakkor magas a rosttartalma, és sok krómot tartalmaz, cukorbetegeknek ideális. A joghurtban pedig alig van tejcukor, ellenben fehérjében és kalciumban gazdag, így gyakori uzsonnám a natúr görög joghurt, áfonyával keverve, eritrittel édesítve. Utóvacsorára már belefér egy kis igazi rozskenyér is. :) Ha pedig két étkezés között megéhezem, akkor ehetek sajtot, sonkát, olajbogyót, tojást, uborkasalátát.
És még így is nagyon oda kell figyelnem. Nem kelhetek későn, az a legjobb, ha reggel hétre már meg is reggelizem (hétvégén is), mert a vércukorszint csökkenésére a májam éjszaka azzal reagál, hogy glükózt gyárt, ami 7 fölé emelheti az éhgyomri cukromat. (Célértékek: éhgyomri érték: 5,3 mmol/l alatt, étkezés utáni 60 perces érték: 7 mmol/l alatt.) Ha az éhgyomri cukrom magas, az egész aznapi cukorértékeim is magasabbak lesznek. Hogy a helyzetet bonyolítsuk, a reggeli éhgyomri cukrom már előző este eldől: ha lassú felszívódású szénhidrátot eszem utóvacsorára (lefekvés előtt), akkor jobb lesz, ha gyorsabbat eszem, vagy éppen túl kevés szénhidrátot eszem, akkor magasabb. Az egyensúly elérése nagyon bonyolult, soktényezős egyenlet, ami jelenleg eléggé kitölti a napjaimat.
Annál is inkább, mert nem csak magam vagyok idehaza, és nem csak magamra kell főznöm. A tanév kezdete óta még nem volt olyan hét, hogy valamelyik gyerekem ne lett volna itthon betegség miatt, ráadásul a férjem is home office-ba kényszerült ismét, az emelkedő covid-esetszámok miatt. Hétköznap magamon kívül legalább még két főre kell főznöm. Hétvégére meg olyat kell kitalálnom, amit mindenki szeret, és én is megehetem. Folyamatosan az kattog a fejemben, hogy mit egyek és mikor, mit főzzek, és milyen köretet készítsek hozzá.
Jelenleg reggelire 25 gr szénhidrát helyett 3-at eszem, tízóraira kb 10-et, ebédre 55 helyett 30-40-et, uzsonnára 25 helyett 10-15-öt, vacsorára 35 helyett szintén 15-öt, utóvacsorára 20-at. Ez összesen kb 100-110 gr szénhidrát az engedélyezett 180 helyett. És csak nagyon nehezen tudom a cukromat 7 alatt tartani. Egyelőre megúsztam az inzulint, Isten segítségével remélem, hogy ez így is marad. Az inzulinszükséglet a terhesség 32-34. hetéig fokozatosan növekszik, majd csökken. Én most töltöttem a 29. hetet, szóval a neheze még előttem áll. És nagyon szeretném megúszni az inzulint - mert inzulinnal nem szülhetek abban a vidéki kórházban, ahol szeretnék: ahol emberségesen bánnak velem, ahol gépre kötés nélkül, tetszőleges testhelyzetben vajúdhatok, ahol nem kell égbe kötözött lábakkal, fekve szülnöm, ahol nem vágnak gátat, ha nem muszáj, ahol nem vágják el azonnal a köldökzsinórt, ahol a szülésznő anyám helyett anyám, és ahol megbízom az orvosomban. Hanem helyette marad a megyei kórház, amiből köszönöm, egyszer épp elég volt.
Mostanában ez a bibliai igevers segít át a mindennapokon, amikor megkívánok egy kis ropit, sütit, fehér kenyeret, szőlőt, tehéntejből készült kakaót, vagy sült krumplit:
Minden sportoló, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él. Azért teszi ezt, hogy megnyerje a versenyt, és megkapja a győztesnek járó babérkoszorút. [...] Keményen megfegyelmezem tehát a testemet, mint egy sportoló, és szolgámmá teszem. (1Kor 9:25-27)
Az én célom most az egészséges gyermek, és a lehetőségekhez mérten háborítatlan szülés egy normális szemléletű kórházban. Egyedül nem megy. De Isten segítségével sikerülhet. Ezért imádkozom.
