Október 28. szerda
3:26
Hajnal kettő óta vagyok a császáros őrzőben, negyedmagammal. Nagyon fáradt vagyok, de nem tudok aludni. Kezd kimenni a spinális érzéstelenítés hatása. A lábamat nem tudom mozgatni, még zsibbad, de a fájdalmat már érzem a hasamban. Kérek fájdalomcsillapítót, ami infúzió formájában érkezik (Algopirin). Gyurit beengedték a kicsihez, készített fotókat is. Átküldi nekem. Végre megnézhetem magamnak a kislányomat! Csak a fél feje látszik, a többit beteríti a CPAP lélegeztető. De így is gyönyörű... Nem gyűrte össze a fejét a hüvelyi szülés. Megdöbbentően hasonlít Balázsra.

10:00

Az Algopirin nem hatott, most Cataflamot adnak. Meg azt a feladatot, hogy forduljak az oldalamra. Mindkét irányba. Piszkosul fáj. Legalább annyira, mint a vajúdás. Csakhogy itt nincs fájásszünet, nem lehet pihenni két fájás között. Őszinte elismerés támadt bennem minden olyan édesanya iránt, aki ezt egynél többször is bevállalja - mert hogy császárral szülni nem a könnyebbik út, hanem a nehezebb és a fájdalmasabb, ezt most már tapasztalatból tudom.

14:00
Eltelt 12 óra a műtét óta, kiraknak az őrzőből a gyermekágyas osztályra. Innentől nincs segítség, egyedül kell mozognom, ráadásul úgy, hogy lóg belőlem egy dréncső, a végén egy műanyag zacskóval. Abba távozik a felgyülemlett vér és váladék a hasamból. Amíg az bennem van, a fertőzésveszély miatt nem léphetek be a koraszülött intenzívre. Szeretnék felmenni a kislányomhoz a PIC- re, de jelenleg a WC-re kimenni is fájdalmas kihívás. Minden lépés fáj, de még jobban a lefekvés és a felkelés.
Feltelefonálok a PIC-re, hogy mi újság Zsófiával. Elmondják, hogy 2340 grammal született, 7/8-as Apgar-ral, CPAP lélegeztető segít neki lélegezni. Elkapott egy méhen belüli fertőzést, ezért nagyon fontos lenne, hogy mielőbb megkapja a tejemet, mert abban ott vannak azok az ellenanyagok, amik segítenek neki legyűrni a fertőzést. Fejnem kellene, hogy legyen neki tej, de nem tudok ülni sem... Nagyon fáj. Amíg bennem van a dréncső, nem mehetek fel a PIC-re a fertőzésveszély miatt. Azt pedig csak akkor veszik ki, ha már van vizelet és széklet. Ezeket kell produkálnom, minél előbb...

18:39
Egyórás késéssel végre felhozza a portás a csomagomat. Életmentő cuccok vannak benne: fejőgép, rengeteg kaja, és fájdalomcsillapító. Hátha ma este többet alszom majd.

Október 29. csütörtök
7:00
Aludtam vagy két órát a fájdalomtól. Vizelet van, széklet nincs. Reggel összeszedem magam, és kiülök egy székbe, elkezdek fejni. Ilyenkor még nincs mit, szó szerint a semmit fejem, és ha nem tudnám, hogy mi lesz az eredménye, nehezen tudnám elképzelni, hogy ebből tej lesz. Mégpedig sok tej. Csak ki kell tartani. Estére megjelennek az első cseppek, de ez még ahhoz is kevés, hogy összekenje a mellszívót. Azért folytatom, háromóránként nekilátok fejni, éjjel is.
Napközben kikérdezem a császáros szobatársaimat, a császárral szült barátnőimet, és kifaggatom az internetet, hogy meddig fog még ennyire fájni. Kb egy hetet mondanak. Nem lettem boldog. Mégis: estére észrevehetően enyhül a fájdalom, és könnyebben tudok mozogni.

Október 30. péntek
8:00
Reggelre, kemény munkával sikerül összegyűjtenem 10 ml-t. Épp hogy össze tudom vele kenni a cumisüveg alját. Ezt kellett volna megkapnia Zsófiának még a szülőszobán. Az orvos, aki műtött, kiveszi a dréncsövet, én alaposan kifaggatom a szülés részleteiről, közben lemaradok a vizitről. Összeszedem a mellszívót, a mikrós sterilizálót meg a tejet, és elindulok a PIC-re. Ott közlik velem, hogy épp lemaradtam a szoptatási időről, menjek vissza 11-re. A tejet meg önthetem ki, mert kintről nem fogadják el. Sejtettem, hogy ez lesz, de érthető is. 2013-ban tüdőgyulladás-járvány volt a miskolci PIC-en, amiben kilenc koraszülött halt meg. Eszem ágában sincs a kislányom életét veszélyeztetni egy behurcolt baktériummal.

11:00
A szobatársaim egy nappal szültek előttem, egy kivételével mind császárral. Sorban szórják ki őket. Normál esetben öt napig kell bent lenni császár után, most meg alig két nappal a szülés után kiteszik őket. Koronavírus... 11-re felballagok a második emeletre, ott van a PIC. Nem könnyű oda bejutni. Az épület sajátosságai miatt előbb le kell mennem az egyik lifttel a földszintre, majd fel egy másikkal a másodikra. Ott előbb lábzsákot kell húzni, csak úgy szabad bemenni az anyaöltözőbe. Ott kulcsos szekrényekbe zárhatjuk minden holminkat, bugyira vetkőzünk, deréktól felfelé antibakteriális szappannal megmosakszunk, majd friss, tiszta hálóinget adnak. Hálóingből kétféle méret van: kislány és hordó. Én a hordót választom "sudár" alkatomra. A szekrény kulcsát magunkkal vihetjük bentre. A többi anyuka a zoknijába rejti. Én mezítláb jöttem fel, papucsban, nincs hová tennem a kulcsot. Az összehajgumizott hajamba rejtem... És legközelebb nem felejtem el felvenni a "kulcstartót" a lábamra. Maszk és kézfertőtlenítés természetesen kötelező, ezen felül mielőtt beengednek bennünket, szertartásosan sorba állunk, az ápolónő gumikesztyűt húz, steril (előrecsomagolt) csipeszt vesz elő, folyadékot önt egy üvegbe, steril gézlapot rángat elő a csipesszel, a folyadékba tömködi, és ezzel kell lemosni a mellünket. Mindezen előkészületek után az anyukák beáramlanak a PIC-re, és mindenki megkeresi a maga babáját a központi helyiségből nyíló szobákban. 

Az én kislányom a hatos szobában fekszik, a négy inkubátor közül az ajtóhoz legközelebb esőben. Keresem a hasonlóságot a műtőben látott gyönyörű baba és eközött a vöröses kis lény között, aki ott fekszik az inkubátorban, teleszúrva csövekkel, a jobb karján miniatűr vérnyomásmérő, orrán-fején CPAP lélegeztető, a bal karja tiszta kék. A méhem gyümölcse, a gyermekem, akit a testemben neveltem, amíg csak tudtam. Az élet, akit nem féltünk vállalni. Nemrég még akkora volt, mint egy rizsszem, egy homályos paca az ultrahangon, a szívverését is csak sejteni lehetett. Most meg itt van, készen van, idekint van, keze-lába megvan, és gyönyörű. A magammal hozott mellszívót sterilizálják, és fejni kezdek. 30 ml. 

14:00
Az utolsó szobatársamtól úgy búcsúztam 11-kor, hogy remélem, mire visszaérek, ő már nem lesz itt. De még ott volt. Kettőkor már tiszta ideg, a fogadott orvosa elfeledkezett róluk és nem írta meg a zárót. Még mindig itt vannak a kicsivel, miközben a család órák óta vár rájuk a parkolóban. Engem nem engednek haza: magas a CRP-m, ami azt jelzi, hogy valahol valamilyen gyulladás van a szervezetemben. Hogy milyen és hol, azt ez az érték nem tudja megmondani, de azért infúziót és vénás injekciót írnak elő nekem, legalább három napig. Bosszankodhatnék, de igazából örülök: amíg itt vagyok az osztályon, bármikor átmehetek papucsban, hálóingben a kislányomhoz, öt perc alatt. Odakintről ez sokkal nehezebb lesz.

35 ml. Nem sok, és ezért is keményen meg kell dolgoznom.

17:00
Azt hittem, egyedül maradok, de lett egy új szobatársam. 33 hétre szült, de legalább nem császárral. Ő sem így képzelte a dolgot, még nincs készen a babaszoba, nem szedte elő a kiságyat, semmit. És egyedülálló anya, az apuka még a terhesség elején otthagyta, a nevét sem adja a gyerekhez. Rengeteget telefonál, hogy megpróbálja elrendezni az otthoni dolgokat, a nagytesó felügyeletét, és hogy kitalálja, hogyan tudna itt maradni a kicsivel akár hetekig. Nem lehet könnyű. Én nem is tudom, mit csinálnék a család és a barátok segítsége nélkül. 25 ml

20:00
A szobatársamnak azt mondták, majd másnap menjen fel a kicsihez, de nem bírja ki addig, velem jön. Elkalauzolom a PIC-be.

20 ml. Ha nem tudnám, hogy lesz ebből még több is, most esnék kétségbe.

23:00
Alig bírtam felkelni. Tiszta kemény a mellem, olyan göcsörtös, mint egy vén fa gyökerei, és piros foltok terjengenek rajta. Remélem, nem mellgyulladás. 35 ml.

Október 31. szombat
2:20
Elaludtam, húsz perc késéssel ébredtem. Hogy ne ébresszem fel a szobatársamat a világossággal, a vécébe húzódom be fejni. 70 ml. Milyen kár, hogy ezt ki kell önteni. :(

5:00
A húsz perc késés megbosszulta magát, alig akar beindulni a tejem. Aztán felfigyelek rá, hogy a tegnap esti keménység és a göbök sehol, a mellem felpuhult, cseppek helyett vékony sugarakban jön belőle a tej. Túl vagyok a tejbelövellésen! Megcsináltam, megint. Beindítottam a tejtermelésemet egyedül, csecsemőszáj nélkül, pusztán mellszívóval. A kemény munka ismét kifizetődött, a hit gyümölcsöt termett, a csoda megismétlődött. I make milk. What's your superpower?
50 ml

8:00
Zsófiát kék fény alatt találtam. Besárgult kicsit, de nem vészes, csak 220 a bilirubin-szintje. A kék fényben tiszta fekete-fehér az egész gyerek, nem látszik a véraláfutás sem a karján, ellenben minden kis puha szőrszála és ráncocskája tisztán kivehető.
50 ml. Majd lesz több is, nem szabad aggódni. Eddig is lett mindig tej, most is lesz. Megkérdezem a súlyát: 2210 gr. Az jó, eddig csak 6 százalékot veszített a születési súlyából. Amíg odavagyok, lemaradok a vizitről.

11:00
50 ml. Ma nem akarok hosszasan üldögélni Zsófia mellett, mert 11:40 körül meg szokták hozni az ebédet, és nem sok időt hagynak az elfogyasztására. Mire fél 12-re leérek, már mindenki nagyban eszik. A szokásos semmilyen zöldségleves van, másodiknak babfőzelék húsgombóccal.

14:00
50 ml. Öten vagyunk anyák, kezdünk felengedni egymással. Lefoszlik itt az emberről minden szemérem. Félmeztelenül mosakszunk be, csöpög a mellünkből az előtej, mindenkin ott a függőleges császárseb, jeléül annak, hogy sürgősen kellett nagyot vágni, nem volt sem idő, sem alkalom szép, csinos bikinimetszést végezni. Mikor legutóbb itt voltam (3,5 éve), én voltam a kivétel az ép hasfalammal. Most nem lógok ki a többiek közül.


17:00
45 ml. Fél hatkor van a műszakváltás, végighallgatom, ahogy egyik ápoló átadja a babákat a másiknak, elmondva, mire kell figyelni. Zsófiámról így megtudom, hogy jól pisil, jó a vérnyomása, de néha elfelejt levegőt venni, ám ha kicsit megmacerálják, újra elkezdi. Orvos csak hétfőn lesz, a kérdéseimmel addig várnom kell. Türelemjáték. Várni és várni kell. Várni most is, mint eddig. Csak most nem fekve várakozom, hanem függőlegesen és aktívan. Van tennivalóm dögivel, és még több lesz, ha elengednek a kórházból.

20:00
Együtt ballagunk fel a szobatársammal. 40 ml.

23:00
70 ml. Zsófia élénk, mozgolódik, sírdogál. Még nem is hallottam sírni. Megemlítem az ápolónak, hogy a születésekor is csak nyekergett. Mire mondta, hogy szerinte azt se. Kiderült, hogy pont ő volt ott a kiemeléskor. Érdekes érzés, hogy egy vadidegennek mennyivel több jutott Zsófia születéséből, mint nekem. Én a paraván miatt nem láttam semmit, csak a plafont, meg néha az anesztest, és többnyire annyira rosszul voltam, hogy csak igyekeztem nem elájulni. Amikor felmutatták Zsófiát jobbról, akkor is épp balra volt fordítva a fejem, hogy hányjak... Azt a látványt sose fogom elfelejteni. Gyönyörű baba!
Megkérdeztem az ápolót, hogy benyúlhatok-e az inkubátorba. Eddig még meg se érinthettem Zsófiát... Persze, anyuka, csak fertőtlenítse a kezét. Szóval benyújtottam a kezem, és Zsófia egyből rámarkolt az ujjamra. :) Az első érintés: születés után majdnem három nappal. Egyből felment a pulzusa 190-re.
A szobatársamat is nagy öröm érte: ő kézbe is foghatta a kisfiát. Hiába született majd fél kilóval kevesebbel, mint az enyém, az övé 33 hétre született. Nincs szüksége se légzéstámogatásra, se keringéstámogatásra. Csak híznia kell. Valószínűleg két hét múlva hazavihetik. Ennyit számít a méhen belül eltöltött plusz egy hét.

November 1. vasárnap
02:00
Nem bírtam felkelni. Azzal igazoltam magam, hogy tesztelem, mi van, ha kimarad egy fejés. Nemsokára kiderül.

05:00
70 ml. Nem is rossz. Zsófia most nem volt kék fény alatt, jól látszott a bal keze, szépen gyógyul. Mindkét kezét a feje mellé emelte, ahogy kell. Kár, hogy nincs nálam a telefonom, ezt le kellene fotózni Gyurinak, hogy ő is lássa. Szóltam, hogy nincs lábzsák.

8:00
Még mindig nincs lábzsák. Kértünk. Ki is tettük volna az ajtó elé, de azt mondtak, hogy majd ők...
A fotelt az inkubátor mellé tolva találtam, a kék fény bekapcsolva. Hiába hoztam telót, a kék fény miatt nem látszana a képen semmi, így elő se veszem.
75 ml. A leghátsó inkubátor most nincs letakarva. Benézek. Nagyon apró kisfiú van benne, 24 hétre született, alig fél kilóval, két hete. Cigány baba. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele. Vajon túléli-e, és ha igen, lesz-e maradandó sérülése? Vajon milyen lehet a családja, milyen lesz az élete? Mióta itt vagyok, nem látogatta senki.

11:00
Nem tettek ki lábzsákot. Odabent elfogyott a hálóing és a papírtörlő is. Így nem lehet megtörölközni, és nincs mibe átöltözni sem. Nyolcan vagyunk. Melltartóban várakozom, úgy picivel komfortosabb, mint félmeztelenül csöpögve. Sokat kell várni, már 11:10 is elmúlik, mire jön valaki és hoz hálóinget, papírtörlőt, lábzsákot, és elvégzi a szertartásos gézes lemosást.
Zsófia most hason fekszik. Odajön az ügyeletes orvos és elmondja, hogy Zsófia többször is hányt aznap, a mai nap már nem adnak neki enni, nem terhelik a gyomrát. Pedig széklete, az van. Megnyugtat az orvos, hogy infúzióban kap aminosavakat, zsírokat, minden fontosat, holnaptól pedig megpróbálják újra felépíteni az étkezését. Amit lefejek, pedig nem megy a csapba, hanem pasztörizálják, és odaadják más babáknak. Legalább nem megy pocsékba. 70 ml

Nem szabad sírni...

14:00
Megint várakoztatnak az öltözőben. De most nem ok nélkül: csurig megtelt az osztály, nincs több szabad inkubátor, ezért három babát áthelyeznek a "hizlaldába", azaz a baba-mama szobába, a másik épületbe. Nyolcan várakozunk, egyikünk babája is érintett. Boldog szülő: ők már nemsokára hazamehetnek.
75 ml.

17:00
Megint megvárattak, óra húszra értem csak be Zsófiához. És ami dühítő, hogy semmi okát nem láttuk. Hangos kacagás, jókedvű csevegés hallatszott be az anyaöltözőbe. Látszólag elfeledkeztek rólunk.
Amikor végre jött lemosni minket valaki, kiderült, hogy nincs gumikesztyű. Valami mindig hiányzik. Valahogy sose jut energia arra, hogy három óránként felkészüljenek az anyák fogadására. Ez valahogy sosem elég fontos.
60 ml. Este mindig kevesebb van. Ezt még nekem is el kell ismételnem magamnak, az ötödik gyereknél is, elég alapos szoptatási ismeretek birtokában is, hogy ne essek kétségbe. Képzelem, mennyire stresszelhet az az anya, aki nem tud arról, hogy ez normális, és azt hiszi, hogy kevés a teje, vagy el fog fogyni. Ezért tápszerrel pótol, és attól aztán tényleg kevés lesz a teje. Ördögi kör...

20:00
120 ml. Megígértem neked, kislányom, hogy lesz elég tej. Most már rajtad a sor: tessék elkezdeni enni, és nem kihányni nekem!

23:00
Aggasztó híreket kaptam: az iskolában Dávid több osztálytársának szülei is koronavírusosak, vagy teszteredményre várnak. Dávid osztályfőnöke is elkapta. Kész tragédia lenne, ha a mi családunk is elkapná most. Zsófia olyan pici és esendő lény. Ha elkapja tőlem, vajon túléli-e? De ha meg nem járnának a gyerekek iskolába, azt hogyan oldanánk meg? Gyurinak dolgoznia kell, nekem meg bejárni a kórházba Zsófiához.
Végig ezen járt az agyam fejés közben. 80 ml.

November 2. hétfő

5:29
Elaludtam, megint. Pedig beállítottam a telefont, de vagy nem jelzett, vagy nem hallottam. Öt előtt ki kellett volna mennem a nővérpulthoz vérvételre, ehelyett a nővér ébreszt 5:08-kor azzal, hogy fullra felkapcsolja a lámpát, felébresztve ezzel a szobatársamat is. Sajnálom.
70 ml

8:00
A vizit és a sebkötözés miatt nem megyek fel a kicsihez. Hálistennek javultak a gyulladásos értékeim, ma hazaengednek.
Számokban: 70 halott, 4417 új fertőzött, 26% a pozitív tesztek aránya. 150 ml tej ment a csapba.

11:00
Jött három új anyuka, ezzel most már tizenegyen vagyunk. Fél órát (!) várakoztunk maszkban abban a picike öltözőben, mire beengedtek minket a babákhoz. "Megbeszélés volt."
90 ml
Fejés után jó darabig várakoztak, hogy beszélhessek az orvossal, de ő műtét utáni adminisztrációt végzett, aztán nagyvizitet csinált. Mivel nagyon éhes voltam, lementem az osztályra ebédelni. Kiderült, hogy már kiírtak minket, ebédet nem kapunk. Na ne már... :( Értem csak este jön Gyuri, munkaidő után, a szobatársam meg haza se megy, hanem az anyaszálláson marad. Megszántak a nővérek, kerítettek nekünk valahonnan két ebédet. A középiskolai menza óta nem ettem mákos tésztát...


14:00
Végre sikerül beszélnem az orvossal. Levették a lélegeztetőt Zsófiáról, hogy kitisztítsák az orrát. Felkínálták, hogy maradjak ott még két órát "kenguruzni", azaz a csupasz mellkasomon aludjon a baba, ha nincs semmi dolgom. Elfogadtam, naná! Ennél fontosabb dolgom nem lehet. :) Olyan izgatott lettem, hogy csak 50 ml tej jött le. Végre készült Zsófiáról olyan kép is, amin látszik az arca is, nem csak a lélegeztető. Másfél óra gyönyörűség. :)

17:00
Végre hazamehetek a nagyokhoz. Gyuri jön értem autóval, átcuccolok az anyaszállásra, segítünk átköltözni a szobatársamnak is.
90 ml. Viszlát holnap, kicsim.