A mi kis családunk

A mi kis családunk

Logisztika

2019. október 02. - gchg


Ez is egy külön szakma. Tényleg. Ráadásul nem mindegy, hogy kiszállítok, vagy begyűjtök. 


A reggel viszonylag egyszerű. 4 gyereket kell három helyre elvinni, és erre van két felnőtt meg egy autó. A fiúknak 7:25-ig kell beérni a suliba, Balázsnak 8-ig bölcsibe, Veronikának pedig 8:30-ig oviba. A suli azonban nehezített helyzet autóval. Az iskolaépület egyik oldalán 2x2 sávos út van, ott megállni nem lehet. A másik oldalán 1x1 sávos, csillapított forgalmú út van, mindkét oldalán parkolókkal, és ott közlekedik a 69-es busz is, valamint van egy gödör, amit hónapokig nem sikerült betömnie valamelyik szolgáltatónak. És persze mindig van, aki tilosban parkol: kanyarban, hídon, zebra előtt, menetiránnyal szemben a másik oldalon, parkolni tilos-táblánál, útszűkületben. Pedig egyik szabályt sem hasraütés-szerűen hozták, egyik tábla sem öncélúan van kirakva: aki tilosban parkol, amellett nem lehet elférni, az a közlekedést lehetetleníti el. Egy tilosban parkoló húsz másik autót+ a buszt képes percekre feltartani, mert ő pont leszarja a többit, neki az a fontos, hogy minél közelebb állhasson meg az iskola bejáratához. Ez maga a rémálom. Bemész, de nem tudod, hogy jössz ki. Koccanásom is volt már itt kettő, szerencsére nem keletkezett kár. Mindenesetre a hátam közepére kívánom, hogy ebbe a káoszba a tanítási idő eleje és vége környékén önszántamból bemenjek a mi hétszemélyes, széles, hosszú, szürke bálnánkkal. 

 
Az, hogy a júniusi villámárvíz által felszabdalt út legneccesebb részét végre elkezdték helyreállítani, alapvetően remek dolog. (Az meg, hogy az egész okozójához, az elégtelen vízelvezetéshez még hozzá se kezdtek, alapvetően rossz.) Hamarosan talán újra a régi útvonalán járhat a busz, házhoz járhat a kukásautó, nem kell levinni a kukákat az útkereszteződéshez minden vasárnap este, és a hepehupák sem szedik szét az autót alattunk. (Eddig egy gömbcsapágy bánta.) Azonban most már második hete nem lehet behajtani az utcánkba autóval; egy utcával lejjebb állunk le, ahogy mindenki más is, és odáig bizony le kell sétálni, ami reggelente plusz öt perc. De nem sírok, röhejes is lenne. Azon sírni, hogy nem a kapunk előtt van az autónk, hanem 300 méterrel arrébb, first world problem. Nonszensz. VAN autónk, ami évekig nem volt, nekem konkrétan egész életemben nem volt, és VAN tömegközlekedés, ráadásul nem is messze a házunktól. És építik az utunkat! Hogy örülne ezek közül BÁRMELYIKNEK egy-egy észak-magyarországi zsákfalu lakója! Mindenesetre most nem sokkal kell kevesebbet menni az autónkig, mint a buszmegállóig, szóval adja magát a megoldás: apa vigye a fiúkat busszal, és csak a kicsik mennek autóval, így elkerülhetjük az iskola előtti káoszt. Hozzánk a buszmegálló 5 percre van, az iskolához szintén közel van. Hátránya, hogy a busz 7:10-kor elmegy. Oda kell érni, nincs mese. Hatékonyan kell kezelni az olyan reggeli helyzeteket, mint "kelj már ki az ágyból, vedd fel a pulcsidat, tedd el a tízórait, hol a kabátod, de igen, kell kabát, nem arra van az ajtó, 7 perc múlva indul a busz, igyekezzetek már"!

utepites.jpg


A kicsikkel már könnyű. Balázs kifejezetten szeret bölcsibe járni, könnyen elmarad, Veronikával meg pláne sose volt gond, szó szerint az első naptól szereti az óvodát. Nem csoda, ő pocak korától bejáratos volt oda, és amikortól tudott járni, simán betotyogott a csoportszobákba, almaszeleteket kunyerált, leült színezni, felvette a kapcsolatot az óvónénikkel. Balázs is ezen az úton jár, és gyanítom, hogy az ő ovis beszoktatása is kb két perc lesz. :)


A délután már sokkal nehezebb. Alapvetően délután 4 és 5 között kell összeszednem 4 gyereket 3 helyről, néha 4 helyről (a +1 a zeneiskola), és egyedül. Mindezt úgy, hogy az iskola utcáját fél ötig igyekszem elkerülni, mert a reggeli őrület 4 órakor megismétlődik, mindenki egyszerre jön a gyerekéért, és igyekszik minél előbb letudni. De tömegközlekedéssel lehetetlen megoldani, hogy eljussak 3 (vagy 4) helyre egy óra alatt, szóval kell az autó. Hát ebben bizony elkél a segítség. Főleg akkor, ha 4 és 5 között órám van, vagy ha fél ötre uszodába viszek kettőt a négyből. Vagy ha plusz elfoglaltságot szerveznek nekünk, pl szülői értekezletet. Lehetőleg fél ötre, és ezzel aztán pont telibe találják azt az amúgy sem túl széles idősávot, amikor a gyerekeket egyáltalán haza lehet vinni. Mert hogy most kötelezően bent vannak 4-ig, ha tetszik, ha nem. És légy észnél, tartsd észben és ellenőrizd, hogy a gyerek hozza haza 1) az üzenőjét 2) a tolltartóját 3) a kabátját, ami délután nem kell, de másnap reggel majd igen 4) a sapkáját, ami délután nem kell, de másnap reggel majd igen 5) a házi feladatot 6) a zongorakottát 7) az uzsis dobozt 8) pénteken a tornazsákot is. Az a szerencse, hogy Veronikának a balett és Ádám zeneiskolája helyben van, ennyivel is kevesebb a szállítás.

Az időzítés se mindegy. Hiába végzek én már háromkor a tanítással; ha Dávid ötig zeneiskolában ül, nincs értelme negyed négykor elmenni Balázsért a bölcsibe, hazavinni, majd ötkor visszamenni a fiúkért az iskolába. Pláne nem mostanában, hogy az út fel van túrva. Nem könnyű ezzel a bálnával megfordulni és irányba állni abban a szűk utcában. Meg Balázst ki-be kötni, vele baktatni is idő, egyedül nem hagyhatom ott az autóban, amíg beugrom mondjuk az oviba, csak tesókkal, nyári melegben meg még tesókkal se, mert hőgutát kapnának. Egy-egy délutáni kanyarban - főleg, ha esik az eső - alaposan meg kell gondolnom, mikor és milyen sorrendben megyek a gyerekekért, és hogy fogok-e tudni ott parkolni.

Bevallom, kicsit már várom azt az időt, amikor el lehet őket engedni egyedül, amikor már egyedül el tudnak villamosozni az uszodába, át tudnak ballagni a zeneiskolába, és simán hazabuszoznak az iskolából. Neadjisten a kistesót is el tudják hozni. Ugyanis mire Balázs 4 év múlva elkezdi az iskolát, Dávid hetedikes lesz, Ádám hatodikos, Veronika meg negyedikes. A nagyok körülbelül önjáróak lesznek. Én meg talán visszamehetek egész állásba dolgozni.


De már jövőre is sokkal könnyebb lesz, mint idén. Jövőre Balázs ovis lesz, Veronika meg elkezdi az iskolát. Reggelente csak két kanyar lesz, illetve ha sikerül kitartani a buszos iskolába járás jó szokása mellett, akkor a kettőből csak egyhez kell autó. 

 
Változik a világ. Annak idején én már nagycsoportos koromban egyedül jártam haza az oviból (15-20 perc gyalog). Elsős koromban egyedül jártam haza az iskolából (30 perc gyalog), nem is volt kérdés. A tanító néni páros sorba állított minket a iskolaudvaron, a kapu előtt, aztán köszöntünk: "ví-szont-lá-tás-ra, szer-vusz-tok, paj-tások", majd hazamentünk ebédelni. Semmi kötelező napközi. Harmadikos koromtól pedig biciklivel jártam iskolába, át a vasúti síneken, át a főúton, egyedül. Soha semmi bajom nem lett. Igaz, akkoriban nem is járt ennyi autó az utakon, mint most. 2019-ben városon fel se merül, hogy alsós gyereket egyedül merjek elengedni iskolába, vagy onnan haza. Pedig Dávid (9 és fél éves) már kérdezi, hogy mikor kaphat saját kulcsot...

A bejegyzés trackback címe:

https://mikiscsaladunk.blog.hu/api/trackback/id/tr6115187282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása