Nem mintha nem lenne amúgy is elég munkám. Nem. Én még direkt csinálok magamnak pluszmunkát. Most épp dzsungelt irtok. Igen, van saját, különbejáratú dzsungelünk, nem kell hozzá repülőre se ülni, elég elmenni a kerítésig. 

Ja, nem. Azt nem lehet, annyira be van nőve vadszederrel. Machete kellene hozzá, hogy az ember utat vágjon ott magának. Nekem azonban nincs machetém, csak egy Lidl kerti ollóm (Isten áldja meg, aki feltalálta, remek szerszám), azzal irtom az aljnövényzetet. Ami az elmúlt három évben iszonyatosan elvadult. Amikor ideköltöztünk, épp terhes voltam, örültem, hogy kapok levegőt, hát nem sokat kertészkedtem. Aztán megszületett Balázs, és egy csecsemő meg három kisgyerek épp elég munkát adott. A következő nyáron Balázs még nem járt, csak mászott, hát nem nagyon lehetett vele kimenni kerti munkát végezni. Idén meg tavasszal megmetszettük Gyurival a szilvafát (rég ideje volt már), aztán elkezdett esni az eső, és csak esett, esett és esett. Meg még esett is egy kicsit. Hónapokig ki se tudtunk jönni, mert MINDEN EGYES ÁLDOTT NAP esett az eső. 

Aztán nyáron is rengeteget szakadt az eső, a pincébe be is jött. Úgyhogy rekordméretű bozótos nőtt a kerítés mentén. Kb 200 m2-ről van szó, ami teljesen elvadult. Nyáron pedig a méter magas csalán meg a rengeteg szúnyog miatt nem lehetett ide bejönni. Pedig hasznosítani is lehetne. Be lehetne kapcsolni a kert vérkeringésébe. Járhatnának ide a gyerekek bújócskázni, felfedezni, bogyókat szedegetni, kertészkedni. 

A felfedezésről jut eszembe: kicsit olyan érzésem is volt, mintha amazóniai ásatáson járnék és kincseket találnék. Találtam egy idei tujapalántát  (idefújhatta a szél a magját), két ismeretlen fajtájú sötétzöld díszbokor-palántát, rengeteg madárpirs-palántát (szintén magról kelhetett ki), valamint két gyümölcsfát, amiket valamikor tőből kivágtak, de újrasarjadtak, és rengeteg bukszustövet, amik elszáradtak, kivágták őket, és most jól hasra lehet esni bennük.

A terv az, hogy itt málnás lesz, esetleg áfonyás meg mézbogyós, meg főzni való kukorica, meg menta és citromfű. Jelenleg a kutya se jár erre. Bögre is ma csodálkozott rá, hogy jé, van itt két tökismeretlen kutya, akiket eddig sose látott, de most jól megugathatja őket. A célom az, hogy a kert könnyebben művelhető legyen, a gyerekek pedig többet legyenek kint. A folytontermő málna elég könnyen művelhető: júliustól a fagyokig szüretelhető, lombhullás után pedig tarra kell vágni, és kb ennyi. Ha építenénk néhány lépcsőt zsaludeszkából, könnyebben le lehetne menni oda. Jelenleg könnyebb csúszni meg gurulni, mint két lábon járni itt. Ha még az is sikerülne, hogy a mindenfelé növő és rengeteg lombot hullató sövényünk helyett örökzöld vagy legalább gyümölcstermő sövényünk lenne... De az már nem ennek az ősznek-tavasznak a feladata. 

Most bőven megelégednék azzal, ha a rézsűn ki tudnánk irtani a szedret, tarackot, csalánt, fel tudnánk ásni a földet, és el tudnánk benne ültetni pár vessző málnát. Remélem, a szép idő kitart, amíg végzünk.