Azt mondod, Ádám, hogy ez a legborzasztóbb nap az életedben. Hogy veled már megint ki akarnak szúrni, azt akarják, ami neked rossz. Folyton olyanokat mondanak neked, hogy csináld meg a házidat, edd meg a vacsorádat, meg pakold el a koszos zoknijaidat. Most meg azt találtuk ki, hogy munkaszüneti napon, ilyen szép időben még az erdőbe is elviszünk. Ahelyett, hogy egész nap a képernyő előtt ülhetnél, a te gonosz, kegyetlen szüleid el akarnak téged vinni kirándulni. Ez nem igazság.

Az a helyzet, hogy igazad van, Ádám. Tényleg ilyen rossz, gonosz, borzasztó szüleid vannak. Meg is értem, ha másikat szeretnél helyettük. Tudod, tegnap este pont azon gondolkodtunk anyával, hogy hogyan tudnánk kiszúrni a gyerekeinkkel. Mert mi ilyenek vagyunk, hogy nem szeretjük őket, ezért folyton ki akarunk velük szúrni. De leginkább azon töprengtünk el, hogy hogyan tudnánk veled a legjobban kiszúrni. Ez volt az első, amit eldöntöttünk. Elkezdtünk gondolkodni, hogy oké, Ádámmal kell a legjobban kiszúrni. Ő a célpont, egyértelmű.

De hogy tudnánk vele a legjobban kiszúrni? Felmerült, hogy csináltassunk vele egész nap házi feladatot. Á, az nem jó, ennél azért rosszabbat is ki tudunk neki gondolni. Akkor mi lenne, ha az összes testvére képernyőzhetne, őt meg bezárnánk az egyik szobába? Ezzel is kiszúrhatnánk vele. De valami jobbat találjunk ki, ezzel nem szúrunk ki vele eléggé. Találjunk ki valami olyat, ami tényleg rosszul érinti.

És akkor megnéztük az időjárás-előrejelzést. Rossz idő lesz? Mert ha rossz időben kihajtanánk őket kirándulni, az is kiszúrás lenne. De azt láttuk, hogy jó idő lesz. És akkor jött az ötlet. Figyelj ide, ha jó idő lesz, akkor még jobban kiszúrunk vele. Úgy fogunk menni kirándulni, hogy jó idő lesz, hogy még jobban kiszúrjunk vele.

Hát ez igazán jó ötlet, ennél jobbat egyelőre én se tudtam kitalálni, mondta anya. Utána meg azt mondta, hogy figyelj, csináljuk azt, hogy egy 20 km-es távon föl meg le, hegyre fel, hegyről le. Elindulunk hajnali ötkor, és este tizenegyig fogunk menni. De én mondtam neki, hogy figyelj ide, nekem ennél jobb ötletem van. Csináljuk azt, hogy tízig el se indulunk. Utána fölmegyünk libegővel, és aztán már csak lefele kell jönni.

De ennyire ki akarsz vele szúrni? Azért ez már sok, nem? kérdezte anya.

Nem. Ezt én elterveztem, hogy ennyire ki fogunk vele szúrni. Mert lehet, hogy ha egész nap, hajnaltól késő estig kellene neki gyalogolni, akkor talán még kedvet is kapna hozzá, és akkor nem érezné, hogy ennyire ki van szúrva vele. De ilyen rövid idő alatt egyszerűen rá se fog jönni, hogy kirándulni mennyire jó lehet, hanem csak azt fogja érzékelni, hogy mennyire ki van szúrva vele, és így lesz igazán kiszúrva vele. Ezt is így kigondoltunk tegnap este.

És most egyelőre jól alakulnak a dolgok, mert látjuk, hogy Ádám észrevette, hogy tényleg vele van a legjobban kiszúrva. Igen. Ilyen szüleid vannak neked, Ádám, hogy rengeteget terveznek és gondolkoznak azon, hogy lehetne a gyerekeikkel – de különösen veled, Ádám – kiszúrni. Általában különösen veled akarunk kiszúrni. Így van Ádám, jól látod. Megoldottad a rejtvényt. Látszik, hogy már másodikos vagy az iskolában, ezeket jól végig tudod gondolni, most már értesz a dolgokhoz, és most már látod, észreveszed, hogy na, most akarnak velem kiszúrni, és ennek hangot is adsz. Jól van, Ádám. Már csak az van hátra, hogy egész kirándulás alatt kellően hangosan és kitartóan puffogj, hogy veled mennyire kiszúrtak, amikor elvittek kirándulni ebben a gyönyörű időben, hogy neked egész nap fákat kell nézegetned, amiben nincs semmi érdekes, és akkor a mi kis tervünk, amit jól kifőztünk anyával, tökéletesen beválik, és úgy igazán, alaposan ki lesz veled szúrva.