2023. február 24-e van. Az egész világ arról emlékezik meg, hogy ma egy éve indult az orosz-ukrán háború. A családunknak azért fontos még a mai nap, mert ez anyukám születésnapja. Nekem személy szerint meg azért emlékezetes ez a dátum, mert pontosan egy éve döntöttem el, hogy le akarok fogyni. Olyan derekat akarok, amiről nem csúszik le a nadrág, olyan alakot, hogy ne gratuláljon boldog-boldogtalan a hatodik gyerekhez. Szeretnék önbizalommal, elégedetten a tükörbe nézni.
Eredetileg a 60 kilós testsúlyt tűztem ki célul magam elé. Ezt még nem értem el, de látványos az eredmény: az elmúlt egy évben a testsúlyom 84 kilóról 67,2-re csökkent, azaz közel 17 kilót sikerült fogynom egy év alatt. A változás centikben is igen látványos. 44-es ruhaméretről indultam, most épp a 38-as méretbe fogyok bele, azaz a ruhatáramat lassan, de folyamatosan cserélni kell. A mellbőségem 100 centiről 94-re csökkent, a derékbőségem 100-ról 87-re, a csípőbőségem 102-ről 93-ra, a felkarom 35-ről 30,5-re, a nyakam 36,5-ről 34,5-re, a combom 62-ről 55-re, a vádlim 40-ről 38-ra. Mostanában már nem azzal szólítanak meg az ismerőseim, hogy ugye a hatodik babát várom, hanem azzal, hogy mennyire lefogytam, de ugye szándékosan? Mi csináltam, hogyan sikerült?
A rövid válasz: kalóriaszámlálás és torna, mankóként pedig továbbra is a Kalóriabázis appot használom, amibe minden étkezést és sportot felvezetek. Jelenlegi testsúlyommal 1650 kalóriát égetek naponta ülő életmód mellett. A kalóriakeretemet fixen 1300 kalóriánál húztam meg, hogy deficitben legyek, azaz kevesebbet fogyasszak el, mint amennyit elégetek. De mivel tornázom is, annyival többet ehetek. Naponta 40-45 percet szoktam cardiózni, vagy szobabiciklin tekerek lendületesen, ez körülbelül 300 kalóriát "ér". A kisétkezéseim pár szem kekszből állnak egy kis pohár tejjel, vagy joghurtot eszem, cottage cheese-t, esetleg gyümölcsöt. Reggelire, vacsorára általában max 50 gr kenyeret eszem, mellé zsírszegény tejet kakaóporral. A vajat lecseréltem zsírszegény margarinra, feltétnek szalámi helyett sonkát eszem bőségesen, és zöldségeket. Sajnos sajtot csak ritkán, mert zsírdús. A déli főétkezés levesét hajlamos vagyok tízóraira elfogyasztani. Főétkezésre rendszerint 100-200 gr sovány húst eszem (csirkemellet vagy sertés szűzet), a korábbi rizst, tésztát, sült krumplit pedig lecseréltem a kalóriaszegényebb bulgurra, zöldbabra, kelbimbóra, brokkolira, vagy egyéb bolti zöldségkeverékre. Nem sanyargatom magamat, mindennap jár egy kis édesség is, pár szem tejcsoki, pár darab csokis keksz, illetve ha sütök a családnak sütit, bizony én is megkóstolom. És ha többet sikerül megennem a kelleténél, akkor felpattanok a szobabiciklire, és letekerem.
Bár lassan fogyok ki a bőrömből, havi egy-másfél kilós sebességgel, és nincs rohamos súlyvesztés, a bőröm mégsem tudta teljes egészében lekövetni a változást, és elkezdett lógni a combomon, az alkaromon és a felkaromon. Erre most a Nutriversum kollagénjét szedem. Nagyon jó hatása van: két hét után azt vettem észre, hogy selymesebb és erősebb a hajam (ez bónusz mellékhatás), egy hónap múlva pedig már a bőröm is feszesebb volt, nem lógott úgy. Bevált.
Az elmúlt egy év elhozta nekem azt a felismerést, hogy nem kell beletörődnöm a testalkatomba. Nem törvényszerű, hogy öt szülés után széles legyen a csípőm, nagy a hasam, és ne férjek bele többé soha a 38-as méretű ruhákba. A fogyás lehetséges. Sőt mi több: én is képes vagyok rá, meg tudom csinálni. Hosszabb távon is ki tudok tartani az elhatározásom mellett.
Fontos, hogy nem fogyókúraként, hanem életmódváltásként kell gondolni a diétára, és úgy is kell kezelni, ha nem akarom később visszahízni, amit most sikerült leadnom. Tehát olyan diétát kell követnem, amit akkor is tudok tartani, amikor már elértem az áhított súlyomat, és nem akarok tovább fogyni. Azaz ha szeretem a kolbászt és a csokis kekszet, akkor ezeket nem szabad száműznöm az étrendemből, hanem megfelelő mennyiségben be kell iktatnom már most is, hogy a diétám hosszú távon, életem végéig tartható legyen.
Az életmódváltásnak lett néhány nem várt, pozitív mellékhatása is. A legfontosabb a pozitív testképem. Amennyire csak vissza tudok emlékezni, én soha nem tetszettem magamnak, mindig találtam magamban valami kivetnivalót. Túl alacsony vagyok, túl nagy a hasam, a mellem, túl rövid a lábam... Éppen ezért mindig is utáltam a tükröket. Ez most megváltozott. Érdeklődéssel és örömmel nézek mostanában a tükörbe, és tetszik, amit látok. El se tudtam volna képzelni, hogy ez megtörténhet velem.
A másik fontos pozitív változás, hogy megszeretem a mozgást. Az iskolai testnevelés-tanáraim valamit nagyon elronthattak, mert soha, semmilyen sportot nem sikerült megszerettetniük velem. Szívből gyűlöltem a tesiórákat, pedig akkoriban még csak heti kettő volt belőlük. Csak és kizárólag a hegyi túrákat szerettem, mert könnyebben ment nekem hosszú távon közepes mennyiségű energiát beleadni valamibe, mint rövid távon sokat. És a kilátásért bőven megérte felmászni a hegyre. :) De most örömmel tornázom, örömmel pattanok fel a szobabiciklire. Jólesik az izmaimnak a mozgás, a testemnek az átmozgatás. Ráadásul azt tervezem, hogy tavasszal kipróbálom a futást is, ami soha, de soha nem ment. Emlékszem, gyerekként sose tudtam egyhuzamban 100 méternél többet futni. Most kipróbálom, hogy hogyan menne.
Azért gondoltam erre, mert az életmódváltás harmadik pozitív hozadéka az, hogy nagyobb lett az állóképességem. Amikor tavaly tavasszal elkezdtem tornázni, egy félórát is soknak éreztem, és a harminc másodpercenkénti szürke részeket végiglihegtem. Most naponta minimum 40-45 percet tornázom (egy sorozatepizódnyit), és a szürke részeket is áttornázom. Gyakran naponta kétszer is, mert szeretek enni... Tavaly tavasszal tíz perc szobabiciklizés után már köptem ki a tüdőmet. Most 60-70 percet is tudok lendületesen tekerni. Az iskolai tesiórákról annyi maradt meg nekem, hogy sosem bírtam szusszal, mindig én voltam a legutolsó, a tizenkét perces futásra pedig kínszevedésként emlékszem vissza. Most apránként felépítettem az erőnlétemet oda, hogy sokkal többet bírok, mint valaha. Ez egészen hihetetlen a számomra. Csak ("csak"?) meg kellett találnom azokat a mozgásformákat, amiket szeretek, és a folyamatosság elve alapján, egyéni edzésterv szerint haladni előre.
Elmondhatom, hogy az elmúlt egy évben ha súlyban nem is, de lényegében elértem a célomat: ismét van derekam, a nadrágok nem csúsznak le rólam, és nem néznek végre terhesnek. Sőt, úton-útfélen kapom az elismeréseket, hogy mennyire lefogytam. Közben vérszemet kaptam: ha eddig ment, vajon menne tovább is? A testmagasságom és a korom szerint az ideális testsúlyom 48 és 63 kg között van. Le tudnék fogyni ennek a középértékére, mondjuk 56 kilóra? Ennyi voltam egyetemistaként, még az öt gyerek előtt. Vajon lehetne olyan alakom, hogy jól álljanak rajtam az ujjatlan nyári ruhák? Felvehetek valaha bikinit? Keresztbe tudom még valaha tenni a lábamat? Neadjisten, lehetne izmos karom, feszes vállam, vékony combom, erős hasizmom?
Meglátjuk.
